„Számos regényem végül nem jelent meg”

Szerdán este Spiró György Kossuth-díjas író, költő, dramaturg, műfordító volt az Utószó Irodalmi Antológia vendége a Kortárs Művészeti Intézetben. A pótszékes, telt házas író-olvasó találkozón az Utószó állandó szerkesztő-műsorvezetője, Gyöngyössy Csaba és a társszervező a Kálvin János Református Gimnázium és Általános Iskola részéről Gyurkity Kata faggatta. A pályakezdéséről Spiró elmondta, fiatalon a fizika, később azon belül is a magfizika érdekelte, ám ehhez a Szovjetunióban kellett volna továbbtanulnia, amihez se kedve, se megfelelő kapcsolatai nem voltak – amit nem is bánt. Némi öniróniával úgy fogalmazott, azért döntött a drámaírás mellett, a dráma jó esetben kétszer is fizet: egyszer, amikor kiadják, egyszer amikor bemutatják. Spiró gazdag életművének számos kiemelkedő kötetét, darabját és a közelmúltban megjelent köteteket (Malaccal teljes éveink, Mikor szabad ölni, Sajnálatos események) is érintették a beszélgetés során. Az 1840-es évek elején Párizsban, a lengyel emigráció köreiben játszódó, 1990-ben megjelent Jövevény című regényét később átírta-átdolgozta, 2007-ben Messiások címmel jelent meg. – A Jövevényt akkor, 1990-ben elsiettem. Éreztem, hogy újra foglalkoznom kell vele. Érdekes ez: egy regény, egy mű akkor van kész, amikor az író már teljesen kimerült. Aztán, hogy ez mire lesz elég, a fene tudja. Számos olyan regényen, drámán dolgoztam hosszan, ami végül nem jelent meg. Egyszerűen azért, mert rosszak. A baj csak az, hogy a rossz művek pont annyi időt és erőfeszítést igényelnek, mint a jók. 

Gyurkity Kata felvetette, miként lehetne közelebb hozni az irodalmat a fiatalokhoz. Spiró szerint szakítani kellene azzal a koncepcióval, hogy száraz irodalomtörténetet tanítanak az iskolákban. „Olyan értékes szövegek kellenek, amelyek a ma nyelvén szólnak a diákokhoz. Ez a kulcs, mert ha valaki egyszer megkedveli az irodalmat, az később eljut majd Jókaiig, Mikszáthig is.” A beszélgetés zárásaként top10-es könyvajánlót is kértek a vendégtől. Spiró kevésbé olvasott magyar klasszikusokra hívta fel a közönség figyelmet: Jókai – Rab Ráby, Móricz Zsigmond – Ágytakaró, Hamvas Béla – Karnevál, Weöres Sándor – A kétfejű fenevad.