Mit kérnek az árnyak?

Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Gyakorta gondolkodott azon, mi dolga van e világon. Olykor csak egymásba fonódtak a gondolatai, miként a kötőtű szedi egymás után a szemeket, majd a sorokat, úgy Oliviának is el-elkalandoztak a gondolatai, s többnyire mindig ugyanoda érkezett: ki ő? Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére, ami még az anyjáé volt, tele mindenféle bejegyzésekkel, szedett-vedett mondatokkal és képekkel, amelyek mind-mind arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét. Ráadásul a rajzok úgy néznek ki, mint valami felismerhetetlen folt, alig többek tintapacáknál... amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. 
Nem sokkal később Olivia levelet kap, amelyben hazahívják Gallantba. Arra a helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem volna szabad mennie. 
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne? Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia... 

Azonban senki nem tud a levélről. És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt valójában az anyjával, és mi rejtőzik a fal túlsó oldalán. 
Vajon az árnyak hívták haza a lányt? 
És ha igen, mit kérnek érte cserébe? 
Victoria Elizabeth Schwab több mint tíz regény szerzője, amelyekkel többször is első volt a New York Times és a USA Today bestsellerlistáin. Leghíresebb műve az Addie LaRue láthatatlan élete, de korábban komoly sikereket ért el a Viszály című kötetével és A mágia árnyalatai című trilógiával. A könyveit több mint egy tucat nyelvre fordították le, és nem egynek elkeltek a megfilmesítési jogai. A The Independent korábban úgy jellemezte: „Tehetsége irigylésre méltó, Gaimant idéző virtuóz módon képes váltogatni a különböző stílusokat, műfajokat és hangnemeket”. A 35 éves szerző Kaliforniában, az Egyesült Államokban él. 
(Forrás: Líra)