Amikor az alkotások kerete és inspirálója is a természet

Paczona Márta képzőművész, az említett Táj-művészeti Symposion ötletgazda-főszervezője és egyben a Magyar Alkotótelepek és Sym­posionok Társaságának elnöke lapunknak elmondta, éppen egy másik alkotótelep számára keresett új helyszínt, amikor a keresőprogram feldobta Rácalmás település nevét. Mivel felmenői révén már volt némi információja a településről, így megkereste a helyi önkormányzatot ötleteivel, terveivel. Emellett beszerezte a szükséges hatósági engedélyeket is. Így debütált tavaly ősszel, a tökfesztivállal közel egy időben a rácalmási Nagy-szigeten és környékén az I. Tájművészeti Symposion, amely mindegy negyedszáz alkotó vett részt. 

– Rácalmás elhelyezkedése, a Duna közelsége miatt egyedülálló természeti adottságokkal bír, kiválóan alkalmas táj­művészeti projektek, installációk megvalósításához. Mivel a tavalyi évben remekül éreztük magunkat, és igazi támogatói közegben dolgozhattunk, így egyértelmű volt, hogy az idei évben is Rácalmáson rendezzük meg alkotótáborunkat – tette hozzá Paczona Márta, aki kiemelte a vasárnap zárult symposionra a hazai képzőművészek mellett Olaszországból és Kanadából is érkeztek alkotók. 

A sokrétűen definiálható táj­művészet egyik jellegzetessége, hogy az alkotók rendre a természetből merítik az inspirációt, sokszor az adott területen található anyagok felhasználásával valósítják meg behatárolt időkeretben látható munkáikat. Remek példa erre Páhi Péter nagyméretű Béka-installációja, amely hosszú hónapokon át volt látható a – kis-dunai ág vízszintjétől függően a Rácalmási hídpillér szomszédságában. Éppen ezért az I. Tájművészeti Symposion során készült alkotásokat, installációkat részletesen dokumentálták. E fotókból nyílt izgalmas kiállítás pénteken délelőtt a Jankovich-kúriában, amelyet a házigazda Rác­almás önkormányzatának részéről Pálinkás Tiborné képviselő ajánlott az érdeklődők figyelmébe. 

Az idei alkotótelep programjában a pénteki nap a szakmai- és művészeti előadások napja is volt egyben. Ezen elsőként Paczona Márta mutatta be azokat a pályázati kereteket, amelyek segítségével e tájművészeti sym­posionok megvalósíthatók. Ruzsa Dénes képzőművész röviden bemutatta az űrkutatás szerepét a tájképek átalakulásában. Prof. dr. Balanyi Péter egyetemi tanár, az MTA doktora, a győri Széchenyi István Egyetem rektora arról beszélt, hogy a következő 5-7 évben milyen ugrásszerű informatikai és digitális lépésváltás várható, és ez miként fogja átszabni például a múzeumok szerepét és az alkotók mindennapjait. 

Az ökoépítészet szempontrendszereire és lehetőségeire világított rá sokak fantáziáját megmozgató előadásában Radnóti Krisztina és Gora Krisztián. Az Ökodom alapítók ez év tavaszán kezdtek el dolgozni és kísérletezni az olasz fejlesztésű, lakóingatlanok építésére is alkalmas Crane ­WASP nagyméretű vályognyomtatóval. 

A záró előadást prof. dr. Erőss István, Munkácsy-díjas képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora tartotta a természetművészet fejlődéséről, jelenlegi irányairól. 

Vasárnap délután a rácalmási híd szomszédságában még javában dolgozott a tervezett alkotásán Paczola Márta és Kacziba Andi, valamint Oláh Sándor ötvösművész is. Aki a napokban arra jár, még rácsodálkozhat a tájba illeszkedő installációkra.