toxikoma

2021.08.07. 15:30

Furcsa utazás volt ez a forgatás – kaptam egy-két gyomrost is

A veszprémi Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatták be a Toxikoma című új magyar filmet, amely Szabó Győző színész néhány éve megjelent önéletrajzi regénye alapján készült.

Marton Attila

A könyv szerzőjét, aki producerként vett részt a film elkészítésében, a két alkotás közötti különbségről, valamint a forgatás alatti nehéz pillanatokról is kérdeztük a fesztiválon.

– A 2012-ben megjelent könyve a témája és az őszintesége miatt nagy visszhangot kapott. Egyértelmű volt a filmes folytatás?

– Aki olvasta a könyvet, legyen szó személyes ismerősökről vagy a közösségi médiában megszólalókról, mindenki azt mondta, hogy ebből a sztoriból filmet kell csinálni. Ezt sokáig hallgattam, eleinte ellenkeztem, ám végül beadtam a derekam: kerestem forgatókönyvírókat, illetve rendezővel, producerrel beszéltem, és eljutottam Illés Gabriellához, aki korábban számos nagy tévés és színházi produkciót menedzselt. Abban maradtunk, hogy három éven belül megfilmesítjük a történetet, és ez végül sikerült. A bemutatót eredetileg tavaly októberben tartottuk volna, azonban a koronavírus-járvány közbeszólt. Aki olvasta a könyvet, nagy eséllyel megnézi a filmet is, aki pedig először a filmet látja, valószínűleg kíváncsi lesz a könyvre, vagyis ez számomra egy win-win szituáció.

Szabó Győző: Aki olvasta a könyvet, nagy eséllyel megnézi a filmet is Fotó: Penovác Károly

– A könyv bemutatása után azt nyilatkozta valahol, hogy voltak nehéz pillanatai az íráskor, mert emlékeztették a drogfüggősége időszakára. A film készítésekor ez megismétlődött?

– Az alkotásban producerként vettem részt, de egyes régi helyszínek bejárásakor mára elfelejtett pillanatok, mozdulatok felidéződtek bennem, szóval kaptam a forgatáson is egy-két gyomrost. Furcsa utazás volt.

– A könyvben tíz év története tárul az olvasó elé, a film inkább a rehabilitáció időszakára koncentrál. Ezt a változtatást a műfajváltás kényszerítette ki?

– Igen, ezt hozta a filmes forma. A Whiplash-hez hasonló megjelenítésben gondolkodtunk, ami szintén két egó harcát mutatja be. Ha a drogsztorira koncentrálunk, akkor egy pörgős road movie lett volna, de számunkra izgalmasabb volt az a lehetőség, hogy az orvos és a beteg közötti kapcsolatot mutassuk be. Olyan közönségfilmet szerettünk volna készíteni, amelyet az emberek – bár komoly, mély és sötét témáról szól –, szívesen néznek meg. Nincs elmismásolva semmi, mindenki hozta a formáját, kellően naturális. Mindent megmutatunk, de nem túlzunk, és nincs leöntve rózsaszín mázzal sem a történet. A mozi igyekszik követni a valóságot, bár a filmnyelv kedveli a fikciós elemeket (vannak is ilyenek a filmben), de a történet egésze fedi a valóságot. Sajnos a pandémia miatt közel másfél éve dobozban van a film, ezen nehezen tudtuk túltenni magunkat. Alig vártuk már, hogy itt lehessünk a fesztiválon, és alig várjuk azt is, hogy szeptemberben bemutassák a mozikban is országszerte, és eljuthasson a közönséghez.

Molnár Áron (jobbra) alakítja a filmben Szabó Győzőt Fotó: FG/Blikk

– A sajtóhírek szerint esküvőre készülnek Rezes Judittal, akivel tizenhét éve alkotnak egy párt, és két gyermekük is született. Miért éppen most határoztak a házasságról?

– Így jött ki a lépés, nincs ebben semmi humbug, sokat dolgozunk, alig volt időnk egymásra. A két gyermekkel olyan életünk van, amire azt mondhatom, hogy tízből tízpontos, minden kerek. A házasság már csak a hab a tortán.

– A Toxikoma című könyv és film mellett Rezes Judittal közös történetüket bemutató Loveshake című darab is saját élményeken alapul. Lesz folytatása ezeknek az alkotásoknak?

– Azért nem csak az életünkből dolgozunk, de a darabbal valóban a mi kis harcainkat vittük színpadra. Az előadást fel fogjuk újítani, és újra láthatja a közönség.

Molnár Áron hitelesen alakította a függőség démonával küzdő Győzőt Fotó: kultura.hu

– Hova indul legszívesebben, ha elutazik: nagyváros, hegy vagy inkább vízpart?

– Hegyi ember vagyok, ha elutazom valahova, akkor csendre, nyugalomra, patakcsobogásra vágyom, a pörgés elég a hétköznapokban. Úgy látom, hogy a Balaton rohamtempóban jön fel, egyre több új hely nyílik, és ezt jó látni. Veszprém számomra eddig egy ismeretlen kisváros volt, de örülök, hogy itt lehetek, nagyon tetszik.

– Mi a kötődése a Balatonhoz?

– A Nyírségből származom, nekem tényleg a Balaton volt a riviéra. A nyár csúcspontja gyerekkoromban mindig az volt, ha eljöhettem a káptalanfüredi úttörőtáborba. Az az egy hét Balaton volt a minden. A családdal is leginkább belföldi nyaralásokra megyünk, külföldre kevésbé. Izgalmas dolog felfedezni Magyarországot.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában