Tanácsok a sporthoz

„Ma három percet futottam. Sötétben, lassan és nem is egyszerre. Ez a három perc több volt, mint amennyit egész eddigi életemben futottam. Kifulladtam, szúr az oldalam, de évek óta nem éreztem ilyen jól magam. Elsőre ennyi elég lesz. Most már hazamehetek, és kibőghetem magam. Vagy iszom egy kis bort.”

Az írónő saját tapasztalatait írja le, de nem csupán önéletrajz ez a könyv. A sport, és elsősorban a futás fizikai és mentális egészségünkre gyakorolt jótékony hatásáról szól.

Bella Mackie saját bevallása szerint, már kisgyermekként is szorongásra hajlamos volt.

Középiskolás korától egyre rosszabb lett a mentális állapota. Annyira hagyta elhatalmasodni magán a szorongást és pánikot, hogy végül, már feleségként, az utcára se mert kimenni. Amikor néhány hónap után férje elhagyta, teljesen összeomlott, de végül talán ez volt a legjobb dolog (utólag már így gondolja), ami történhetett vele. Ekkor döntött úgy, hogy valamit tennie kell. Ma sem tudja, miért választotta a futást.

„Talán csak az késztetett rá, hogy átkozottul rosszul éreztem magam, vagy talán az, hogy már tudtam, valami mást és másként kell tennem; aznap mindenesetre úgy éreztem, hogy futnom kell, és kész.”

Mackie segítségnek szánja a könyvet. Saját tüneteinek és mások eseteinek leírásával bemutatja a különböző mentális betegségeket: az obszesszív-kompulzív zavart (OCD), a pánikbetegséget, a fóbiákat, mint például a szociális fóbiát, a poszttraumás stressz szindrómát (PTSD), a generalizált szorongásos zavart (GAD).

A futás csodálatos eszköznek bizonyult

A sportolással, futással kapcsolatban is jó tanácsokat, ötleteket ad. Arra is figyelmeztet, hogy a futás hatása, a szorongástól való szabadulás és boldogságérzet függőséget is okozhat.

„A futás lehetővé tette számomra, hogy teljes értékű életet éljek – valódi életet, barátokkal, új tapasztalatokkal, sőt kockázatvállalással. Csodálatos eszköznek bizonyult a cél elérése érdekében, de a cél nem az volt, hogy az egész életem erről szóljon.”