Legjobban anyám gyűlölete fájt

„... a halál csupán feledés és ismételgettem mit fogok feledni”

Sigmund Freudnak öt nővére volt: Anna, Pauline, Adolfine, Marie és Rosa. Az öt nővér közül Adolfine – Dolfi – nem ment férjhez. Anna kivételével a nővérek koncentrációs táborban haltak meg. Goce Smilev­ski regényének mesélője Adolfine. Azaz inkább azok a nők, akik kortársai lehettek Freudnak, akik a századfordulós és az 1945 előtti Bécs lakosai voltak, és azok, akik egyetértettek, rajongtak Sigmund Freud emberi lélekről vallott elméletéért és a pszichoanalízis freudi gyakorlatáért vagy éppen elutasították azt.

A regény nem valódi visszaemlékezés, együtt szerepelnek benne a dokumentumokkal is igazolható események és a tényekkel konkrétan alá nem támasztható történések. Dolfi elmeséli életét, amelynek alapélménye anyjához fűződő felemás kapcsolata. Az édesanya a sokat betegeskedő kislánynak sokszor emlegette: jobb lett volna meg sem születned. Vagy talán önmagára értette az anya a mondatot?

„Egész életemben együtt jártak ők: a szeretet és a fájdalom; legjobban anyám gyűlölete fájt, és senki sem szeretett úgy engem, mint éppen ő.”

Az életút további eseményeit is hasonló elemző, reflektáló stílusban meséli el a regény. A kibontakozó történet lassan egyre jobban hasonlít egy önanalízishez, amelyben az emlékek és a hozzájuk kötődő érzelmek feltárása és elemzése kerül a középpontba.

Goce Smilevski könyve nem csak egy nő életének olvasmányos regénye, hanem egy világ, egy világnézet, egy korszak panorámája.