Alakulhatott volna máshogyan Zsolt sorsa?

„... az ő Zsoltijának jó élete lesz. Gazdag, egészséges és sikeres.”

2011. december 27-én egy boncjegyzőkönyv készül a János kórház proszektúráján: „A halott valószínű hajléktalan volt, az egész test szennyes, mely szennyezettség nem bűncselekményre, hanem életvitelre utal. Haja ősz, rendezetlen, egész arcát ősz szakáll borítja. ... A halál oka: kihűlés.”

E mögött a jelentés mögött is, mint minden szenvtelen, hivatalos szöveg mögött, egy sors található. Mi a neve ennek az embernek, akit ruhátlanul találnak meg, és aki tetemes mennyiségű alkoholt fogyasztott halála előtt? Kerékgyártó István kisregényéből mindent megtudhatunk, egészen a születés pillanatáig. És mindezt rükvercben, hátramenetben. Nevét a hajléktalanszállókon és ingyenkonyhákon nyomozó rendőr Lecsós Verától (Horváth Miklósné született Várdai Verától) tudja meg. Ő mondja el az utolsó két év történetét, majd lassan megismerhetjük Vidra Zsolt életének fontosabb állomásait is, és mindent megtudhatunk róla. Ahogy visszafele lépegetünk az időben, úgy tűnik, egyenes út vezetett a végállomáshoz. Igaz, már az indulás sem volt egyszerű, a csecsemő Vidra Zsolt csak néhány hónappal születése után találkozik a börtönből hazatérő apával...

Az élet egyirányú, nem lehet hátrafelé menni

Vidra Zsolt élete egy kisember élete, aki sehol sem tűnt ki különösebben, sem iskolásként, sem rakodóként, sem pincérként, sem apaként, sem bűnözőként. És mégis... Törvényszerű volt ez a sors? Lehetett volna másképpen? Mi lett volna, ha nem csalja meg a felesége, ha nem veszíti el az állását, ha a másodrendű verőlegényből a maffia prominens alakja lesz? Erre nem kaphatunk választ, hiszen az élet egyirányú, rükvercbe tenni a sebességváltót, hátramenetre kapcsolni nem lehet.