Egy mese felnőtteknek

„Sportnak elég a napi egy felülés, munkának a minimál.”

Karafiáth Orsolya a könyvről:

„Az ötlet eredete az, hogy 6-8 éve laktam a könyvbéli macskás házhoz hasonló épületben, a villanegyed egy szép kis villájában, nagyon fura lakótársakkal, szürreális körülmények között...

A valószerűtlen lakóközösség ideális kerete volt annak, hogy megírjam, hogyan dolgozzuk fel a rosszat... nem öncélú mese ez, ...problémáink modelljét akartam megírni.”

Karafiáth Orsolya felnőtteknek szóló meséjében – mint minden rendes mesében – a főhős elindul, hogy megkeresse önmagát. Így tesz hősünk, Orsi is. Miután szerelme otthagyta, otthagyja utált munkahelyét, rövid spirituális utazást tesz Indiába (hogy megtalálja önmagát, de nem találja, így aztán) hazatér, elhagyja a szülői házat, s miközben albérletet keres, rábukkan a „macskás” házra. A baljós előjelek ellenére beköltözik, és ezzel kezdetét veszi az „igazi nagy kaland”. A házban különleges, fura alakok bolyonganak, furcsábbnál furcsább dolgok történnek, itt semmi és senki nem az, aminek első pillanatra látszik... A főbérlő Bori néni fejét áludvarlók próbálják elcsavarni, miközben férjét, Máté bácsit álivócimborája, Lompos alkoholizmusba dönti.

Az alagsori bérlő, András depresszióját egy magát indiai gurunak kiadó hamis próféta mélyítgeti, teljes sikerrel. „Sportnak elég a napi egy felülés, munkának a minimál.” – hirdeti a mester. Orsi sem jár sokkal jobban, újdonsült „svéd” barátnője borzalmas szagú, de jóízű ételekkel tömi, mígnem olyan kövér nem lesz, hogy felállni sem tud. „Érezte, ahogy az erős ízek eltompítják az érzékeit, ahogy a jóllakottság kipárnázza gondolatait. Jóízű álmodozásba merült. Azt képzelte, hogy egy igazi, hatalmas, kövér férfi beleszeret, akivel boldogan és hízottan a legtökéletesebb formává, gyönyörű gömbbé egészítik ki egymást, és azután szépen utánuk tágul majd a világegyetem.”

Mint később megtudjuk, a „házikedvenc” macskadémon az, aki összekuszálja a szálakat, különböző alakokat öltve kísérti, kis híján romlásba dönti a ház lakóit.

Hőseink azonban leleplezik ármánykodását, győz a jó, kitör az általános boldogság, pont úgy, mint a mesében: minden jó, ha a vége jó... Vagy mégsem?