Hangot adni a Hős utcai gyerekek történetének

A sokoldalú alkotót a szervező-házigazda Gyöngyössy Csaba kérdezte pályájáról, közéleti szerepvállalásairól, s a közelmúltban megjelent Hősöm című verskötetéről, amelynek fő témája Budapest legnagyobb, jelenleg is felszámolás előtt álló szegregá­tumának, a Hős utcának világa.

Erdős Virág első versbe szedett próbálkozásait még egészen fiatalon bábszínészként dolgozó szüleinek mutatta meg. A társadalmi problémák iránti érzékenysége már akkor megmutatkozott, hiszen témaként az olajválságot is beemelte korai zsengéi közé. Egyetemi tanulmányainak ötödik évében csatlakozott Lengyel Péter író által vezetett irodalmi körhöz, amelynek tagja volt Nagy Gabriella, Péterffy Gergely és a fiatalon elhunyt Hazai Attila is.

„Az induláskor nagyon fontos volt, hogy rátaláltam egy védett közegre, ahol a tagok számos szempontból hasonlítottak egymásra, később már természetesen az volt a cél, hogy minél inkább különbözzünk, rátaláljuk egyéni hangunkra.” – számolt be pályafutásának kezdetéről Erdős Virág, akinek első önálló kötete 1993-ban jelent meg, Udvar címmel, és a kiváló fotóművész, Korniss Péter képeihez írt, vegyes műfajú szövegeket tartalmazta. Erdős pályája versekkel indult, aztán jöttek a prózai alkotások, a színdarabok és a mesék, de részt vett verseinek megzenésítésében is.

A 2012-ben megjelent Pimpáré és Vakvarjúcska című mesejátékát a dunaújvárosi Bartók kamaraszínház nagy sikerrel állította színpadra, Fige Attila rendezésében. A Hősöm című kötettel kapcsolatban Erdős elmondta, fél éven át önkéntesként dolgozott a Hős utcai gyerekkel foglalkozó Wesley iskolában (MÁV telepi iskola), így szembesült a Hős utca világával, mindennapjaival. Az itt élőket segítő civil szervezet felkérésére először egy kiállításhoz írt szövegeket, majd ezek alapján születtek meg a Hősöm versei, amelyek a Hős utcai gyermekek történeteinek adnak hangot. A kutatómunka során Erdős Virág közel ezer fotót készített, ezek egy része is megtalálható a kötetben.