Újabb fejezetek Rácalmás mára elfeledett történetéből

Rácalmás

„Ismét gazdagabb lett minden rácalmási” – jegyezte meg a könyvbemutató felvezetéseként Schrick István polgármester, aki kiemelte, példaértékű az a több évtizede vállalt elszánt munka, amellyel Szalai Árpád keresi, kutatja és feltárja választott településének régmúltját, a Rácalmáshoz erősebb-gyengébb szállal kapcsolódó kiemelkedő személyek fordulatos életét, és a neves, meghatározó helybéli családok, emberek személyes mikrotörténeteit. Szilágyi Irén, a felolvasásokkal színesített találkozó moderátora, egyben a friss könyv olvasószerkesztője felidézte, a 2011-ben megjelent Rácalmási örökségünk című könyv a település természeti és építészeti értékeivel foglalkozott, a 2016-ban kiadott Emlékezzünk a régiekre című portrékötet a híres rácalmásiakat vette sorba, a legutóbbi, 2018-ban napvilágot látott könyv, a Rácalmási történetek pedig már az izgalmas és rendhagyó életpályát befutott helyi polgárokra fókuszált. Az említett kötet születését már több szerzőtárs is segítette. Nem volt másként ez az aktuális helytörténeti munkánál, amely sokak közös erőfeszítését dicséri.

Szalai Árpád első mondataiban meg is válaszolta, milyen motivációk mentén látott neki az új könyvhöz. – Hosszú ideje foglalkoztatott az a komplexen vizsgálható kérdés, hogy az elmúlt évszázadok során Rácalmás pusztán csak előnyösebb helyzetben volt a hasonló nagyságú és lakosú környékbeli településekhez képest, vagy egy-egy időszakban különleges emberek is lakták, akik képesek voltak hosszabb távon is formálni e terület boldogulását? A szerző számos hiteles adatot bemutatva és több meghatározó polgár, kereskedő, mester­ember és közéleti karriert is befutó személy sorsát kibontva arra a megállapításra jutott a kötet írása közben, hogy Rácz-­Almás főként a reformkort követően, de még inkább a XIX. század második felében, a kiegyezés utáni évtizedekben országos viszonylatban is kiemelkedőnek mondható fejlődésnek indult. A természeti adottságok, Székesfehérvár és Budapest közelsége, valamint a földtulajdonosok számára komoly nyereséggel üzemeltetett birtokrendszer jelentette mind­ennek az alapját. Mint a könyvben is olvasható: a fejlődés legfontosabb tényezője a nagy földterület volt, ez a XIX. század második felében 16 450 kataszteri hold (kh) volt, ezen belül 400 kataszteri hold szőlőterülettel rendelkezett a település. Összehasonlításként: a vármegye más települései 5–7 ezer kh. területtel rendelkeztek, a módosabbnak számító Dunapentele földterülete sem haladta meg a 9 ezer kh-at. Az 1869-ben megjelent Fejér Megye Gazdasági Statisztikája alapján 15 nagybirtokos, 50 középbirtokos és 400 kisbirtokos család osztozott a földeken. A modernizálódó gazdaságoknak jól képzett iparosokra, mester­emberekre is szükségük volt, neves kereskedődinasztiák is megtelepedtek itt.

Bár a történelem viharai Rác­almást sem kímélték, Szalai Árpád kutatásai során arra jutott, ez a felívelő szakasz a kiegyezéstől a II. világháborúig tartott. E korszak mára leginkább elfeledett vagy kevésbé ismert személyiségei, családtörténetei elevenednek meg a lapokon, ezáltal bepillantást nyerhetünk az egykori rácalmási mindennapokba, az adott kor társadalmi viszonyaiba. Izgalmas életpályák és különféle karrierutak követik egymást. Olvashatunk többek között Wetzel Ernő miniszteri tanácsosról, Exler Ferenc gyárigazgató-gazdálkodóról, Bruck Imre sör nagykereskedőről, de Hoffmann Jánosról is, aki közmegelégedésre közel négy évtizeden át volt községi bíró. A kötet nem csupán a helyi és az országos társadalmi elitből mutat fel mintákat, hanem őszintén beszámol a cselédsors embert próbáló viszontagságairól, a XIX. és a XX. század fordulóján egyre nyomasztóbb társadalmi és szociális feszültségeiről, az agrárszocialista mozgalmakról és leverésükről.

A szombati könyvbemutatón Lendvai Józsefné és Tímárné Udvari Emese előadásában két verset és a kötetből válogatott több kedélyes anekdotát is hallhatott a közönség.

A Magyarság című lap 1934 szeptemberében terjedelmes, humoros cikkben foglalkozott azzal, hogy miként oldotta meg a településen tábort vert, majd itt tífuszgyanú miatt vesztegzár alá volt vándorcirkusz egzotikus vadállatainak élelmezését, a környéken dúló sertéspestis „segítségével” a község legendás főjegyzője Farkas Károly, vagy miért is viselt Meszleny II. Lajos – aki 20 éven át volt a képviselőház egyik legkedveltebb függetlenségi-párti tagja – 1883-tól kabátja gomblyukában piros szegfűt. Emblematikus épületek, intézmények története miatt is érdemes kézbe venni a kötetet, olvashatunk a Muskátli mozi vetítéseiről vagy Rácalmás első patikájáról, és az alapító gyógyszerészdinasztiáról is.

A Történetek a sokszínű Rác­almásról bizonyára sokat forgatott kötet lesz azok számára, akik érdeklődnek e kisváros eddig feledésre ítélt múltja iránt, ám azoknak is bátran ajánlható, akik kíváncsiak egy több szempontból is valóban különleges Duna menti település történetének apróbb-nagyobb mozaikjára.

(A kötet szerzői: Szalai Árpád, Kovács Györgyné, Beretka Józsefné, Németh Miklósné, Nagyné Berzai Márta, Kondor Károlyné, Steiner Lajos, Csurgó István. A könyv megírásához kiemelkedő segítséget nyújtott: Szalainé Ferenczi Ilona és Tóthné Méhes Gyöngyi családkutató.)