A mongolok államalapítóként tisztelik a legendás hadvezért

Egyik unokája volt a híres Batu kán, aki az 1241–42-es tatárjárás során feldúlta Magyarországot. Ükunokája pedig a híres Arany Horda uralkodója, Möngke Temür volt. Az Arany Horda egy mongol állam volt a mai Délnyugat-Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán területén, a Mongol Birodalomhoz tartozott, majd egyik utódállama lett. Az 1400-as évek elején szétesett, majd részei beolvadtak Oroszország területébe.

Dzsingisz kán és utódai elfoglalták Eurázsia nagy részét, a mai Kínát, Oroszországot, Perzsiát, nyugaton egészen Magyarországig jutottak. A Közel-Keleten csak az egyiptomiaktól szenvedtek el vereséget, hódításaikkal a mongolok a történelem legnagyobb összefüggő birodalmát hozták létre.

A nagy kán 1227 augusztus 18-án hunyt el, neve a mai napig fennmaradt, számos irodalmi alkotás, film és hanglemez őrzi emlékét.

Temüdzsin néven született

Egy alacsonyabb rangú mongol vezető fiaként látta meg a napvilágot 1162. április 16-án. Apja Jiszügej Baatur egy 40 család felett parancsoló tisztségviselő volt. Az újszülött a Temüdzsin nevet kapta, nevét egy tatár törzsfőnökről, Temüdzsin-ügéről kapta.

Nehéz gyermekkora volt, mert édesapját korán elveszítette, örökségét pedig a rivális családok egyszerűen elvették. A későbbi világhódító fiatalemberként feleségül vette egy meghatározó törzs vezetőjének a lányát, Börtét, majd apósa és családja segítségével nemsokára visszaszerezte az elvett jussot.

A nők helyzete nem volt egyszerű abban az időben, a mongol nőktől elvárták azt, hogy végezzenek el mindenféle fizikai munkát. A nők feladata volt például a sátrak felállítása és lebontása, amit gyorsan és hatékonyan kellett elvégezniük minden alkalommal. Azt is elvárták tőlük, hogy ellenőrizzék a törzsek hatalmas állatállományát, emellett pedig főztek és gyermeket neveltek. A mongol férfiak ezért tiszteletben tartották feleségeiket, ennek ellenére a nők gyakran szembe néztek nehézségekkel és kegyetlenséggel is.

Dzsingisz kán anyja például arra kényszerült, hogy fiát a vadonban nevelje fel, mivel a törzs elhagyta a nőt férje halála után, így teljesen magára maradt. Ennek a nevelésnek valószínűleg köze van Dzsingisz kán későbbi, a nőkkel kapcsolatos pozitív gondolataihoz. Dzsingisz kánnak négy fia, és rengeteg lánya volt, a krónikák szerint pedig ugyanannyira értékelte lányait, mint fiait. Szinte mindig királyi leszármazottat választott lányainak férjként, mindig egy olyan nemzet királyát, akivel a mongol uralkodó jó viszonyt ápolt.

A sztyeppei élet kegyetlen viszontagságai megkövetelték egy vezetőtől, hogy katonai tudása mellett rendelkezzen diplomáciai jártassággal is, Temüdzsin minkét erénnyel rendelkezett. Apja és apósa híveiből erős szövetséget alakított ki, segítségükkel így egymás után legyőzte ellenségeit és belső vetélytársait, ezért 1206-ban a mongolok kagánjává, azaz nagykánná választották meg. Temüdzsin ekkor vette fel a Dzsingisz nevet, ami annyit jelent, tenger népek ura. Dzsingisz kán a későbbiekben mindent meg is tett azért, hogy ezt a nevet jogosan viselje.

Dzsingisz kán uralkodása

Az új uralkodó komoly belső reformokkal kezdte el tevékenységét. Ennek az volt a célja, hogy az ideig-óráig létező különböző nomád sztyeppei államokkal ellentétben az ő országa tartós rendszer szerint működjön. Először is, a hadrend alapján, a tízes számrendszer szerint rendezte el népét, 10 ezer harcosból alakítva ki az úgynevezett tüment, ami a mongol haderő legnagyobb katonai egységét jelentette.

A hadsereg tagjai a családot és a lovakat is magukkal vitték, minden lovasnak 3 vagy 4 lova volt, így egy pihent ló mindig rendelkezésre állt, ha kellett.

Soknemzetiségű és -hitű országában, vallási toleranciát hirdetett, ünnepélyesen kinyilatkoztatta az egy Istenben való hitét, de semmiféle hitvalláshoz nem csatlakozott, hanem megmaradt ősei hite, a tengrizmus és sámánizmus mellett.

A tengrizmus egy közép-ázsiai vallás, amelyet a sámánizmus, totemizmus és az őstisztelet jellemzett. Olyan vallás volt, amelynek élén egy főisten állt. A magyar, hun, török, mongol sztyeppei népek ősvallása is volt.

A sámánizmus pedig olyan hiedelmek gyűjtőneve, amelyek bizonyos vitatott jelentőségű közös vonásokat mutatnak. Ezek a közös elemek a közvetítő szerepet betöltő sámánok jelenlétén alapulnak, és segítségükkel meg tudják idézni a segítő szellemeket. Tehát így egy kapcsolat alakul ki a túlvilág és az élők között. Nem vallás, nincs ideológiája, inkább egy mágikus világképhez kapcsolódó gyakorlat.

Dzsingisz kán bevezette az ujgur írást, amivel lefektette a mongol írástudomány alapjait, majd létrehozta birodalma fővárosát, Karakorumot.

Első számú feleségétől, Börtétől négy fia és legalább hat lánya született. Börte mellett még azonban számos felesége és ágyasa is volt. A mongolok szokása az volt, hogy az elfoglalt területeken tömegesen erőszakolták meg a nőket, miközben a férfilakosság jelentős részét lemészárolták vagy rabszolgaságba vetették. Fennmaradt források szerint a nagykán előjoga volt, hogy kiválogassa magának a legszebb lányokat és asszonyokat.

Hódításai

Dzsingisz kán miután egyesítette a mongol törzseket, a legjelentősebb ázsiai birodalom, Kína ellen indult. Az volt a célja, hogy a végtelen sztyeppéket is uralma alá hajtsa. Véres hadjáratban meghódította a Kara-Kitáj Birodalmat, elfoglalta a Hszi-Hszia Királyságot, közben a tajgaövezetre is kiterjesztette befolyását. Dzsingisz kán aztán az 1213-ban a Kínai Nagy Fal mögé is betört, feldúlta az északi Jin Birodalmat, majd elüldözte az ottani császárt.

A mongoloknak Kínában a várostromok jelentettek komolyabb nehézséget, de az elrabolt kínai szakemberek révén hamarosan a kor legnagyszerűbb ostromgépeivel rendelkeztek. 1218-ban a perzsák megtámadtak és lemészároltak egy mongol karavánt, ezért Dzsingisz kán bosszút esküdött, és megtámadta az egész Közép-Ázsiát uraló sah seregét. Két év alatt teljesen megsemmisítette a perzsa sereget, és kijutott egészen a Perzsa-öbölig. A mongol hordák hatalmas pusztítást hagytak maguk után, az elfoglalt városok lakóit egyszerűen lemészárolták. Hvárezm városában hajtották végre a legnagyobb öldöklést, a közel 100 ezres város polgárait szinte mind felkoncolták, kisebb részüket pedig fővárosukba, Karakorumba vitték rabszolgának. Dzsingisz kán fia, Ögödej a menekülő perzsa sahot üldözve eljutott egészen Indiáig, de azt a birodalmat nem tudták meghódítani. A mongolok egészen Delhiig jutottak el, de komolyabb eredmény nem tudtak elérni, az indiai nép elleni harc, még Dzsingisz kán halála után közel egy évszázadig tartott.

Később Dzsingisz kán a Selyemútra és a Prémútra is kiterjesztette hatalmát, az említett útvonalakon ugyanis a kor legnagyobb karavánjai haladtak keresztül, amelyek biztonságuk szavatolása érdekében védelmi pénzt fizettek a mongol uralkodónak.

Az utolsó hadjárat

Dzsingisz kán utolsó nyugati hadjárata 1223-ban indult, ennek során a mongol hordák a Kalka-folyó mellett megsemmisítették az orosz és kun fejedelmek egyesült seregeit, majd azt követően vazallusi sorba taszították a kelet-európai sztyeppe népeit. A vazallus állam általában olyan állam­alakulat, amely egy másik államnak van alárendelve. A vazallus államot elsősorban haderő rendelkezésre bocsátására kötelezték a felette álló állam számára, illetve olykor hadisarc vagy adó megfizetésére kényszerítették.

Dzsingisz kán 1226-ban indította meg támadását a fellázadó Hszi Hszia királyság ellen. Összeállított egy 180 ezer emberből álló haderőt, majd az idősödő nagykán megostromolta az említett királyság fővárosát Ninghsziát, de ott 1227. augusztus 18-án elhunyt, miután egyes források szerint szerencsétlenül esett le a lováról. Titokban, ismeretlen helyen temették el, sírját pedig a mai napig nem sikerült megtalálni. Érezhette halálának eljövetelét, így Dzsingisz már az utódlásra is gondolt. Utódjaként Ögödej nevű fiát jelölte ki.

Dzsingisz kán két évtizedes uralkodása alatt megalkotta a világ egyik legnagyobb birodalmát, amelynek határai 1227-ben az Uraltól Ázsia keleti partvidékéig, Szibériától az Indiai-óceánig és a Himalájáig húzódtak. A kegyetlen mongol hordák rengeteg szenvedést okoztak a megtámadott országok lakóinak, egész népeket irtottak ki, városokat döntöttek romba, továbbá több száz éve virágzó kultúrákat semmisítettek meg, ezzel teljesen átrajzolták Ázsia arculatát.

A pusztítás mellett Dzsingisz kán hozott pozitív intézkedéseket is, létrehozta az addigi legnagyobb postaszolgálatot, és elterjesztette az egységes írást, valamint adómentesítette a tanárokat és az orvosokat.

Dzsingisz kán katonai hódításainak egyes becslések szerint közel 40 millió ember esett áldozatul – igaz ezt a számot a mai történészek erősen megkérdőjelezik – ezért neve hallatán néhány száz év múltán is, az embernek a barbár pusztítás és az esztelen öldöklés jut eszébe.

Felhasznált irodalom

Harold Lamb: Dzsingiz khán, a világ császára Ford. Náday István, 1934.01; 1939.12. 85405 Athenaeum nyomda.

Lőrincz László: Dzsingisz kán, Pannon Könyvkiadó, 1991.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1227 augusztus 18 dzsingisz kan halala/

John Man: Dzsingisz Kán – Különleges könyvek, General Press Kiadó, 2005.

Vásáry István. Az Arany Horda. Kossuth Könyvkiadó 1986.