Súlyos titkokat őriznek

„Az a mi sorsunk, hogy az élet megtörjön minket, de néha éppen azon a ponton leszünk erősek, ahol legjobban megtört az élet.” – idézi Mariel Hemingway világhírű nagyapja, Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című művét. Mariel olvasatában ez az idézet szólhat a nagyapa hősiesen nagyszerű, de nagyszerűsége mellett ijesztő mélységeket is felmutató, megtapasztaló életútjáról.

De ugyanúgy szólhatna az egész Hemingway-családról, vagy még inkább a családról könyvet író legfiatalabb unokáról, Marielről is... A családot generációkon át sújtó pszichés betegségek, gyógyszerfüggőség, alkoholizmus, öngyilkossági hajlam nem csak a híres (és hírhedt) író életében, de elődei és utódai, fia és unokái sorsában is nyomon követhető.

„A családom – apám, anyám, a két nővérem és én – olyan család, amelyet ma, az eufemizmusok és a kettős beszéd korában diszfunkcionálisnak hívnának. Voltak benne emocionális problémák. Voltak mentálisak. Volt benne függőség. Volt öngyilkosság. Voltak emberen belüli és emberek közötti problémák egyaránt. Magányosnak éreztük magunkat, amikor együtt voltunk.”

Mariel kegyetlen őszinteséggel ír szülei kapcsolatáról, házasságáról, az azt súlyosbító alkoholizmusról, csodált, tehetséges nővére kamaszkori kisiklásáról, mentális zavarairól, középső nővére vad életéről, szupermodell-karrierjéről, a színészet világban tett sikertelen botladozásairól, majd öngyilkosságáról. Ír saját belső útjáról, a családját sújtó átokkal való küzdelméről, kényszereiről és azok leküzdéséről, színészkarrierjének, házasságának sikereiről és kudarcairól, az őszinte önmegismerés vágyáról.

Szembe lehet-e szállni a család rossz beidegződéseivel, működési zavaraival? Túl lehet-e lépni a családot ért tragédiákon, traumákon? Megtörhető-e a családi átok? A legkisebb Hemingway-unoka, Mariel ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ könyvében; s miközben családi titkokról vall, bemutatja saját harcát is: hogyan küzdötte le családja árnyait, s hogyan küzdött meg végül saját magával is…