Ki hitte volna – spontán örömteli pillanatokkal

Bartók színházban Marton Mária Ki hitte volna című mesekönyvének interaktív bemutatóját tartották a teátrum aulájában november 30-án 16 órakor. A mindennapok forgatagából kicsit kilépve minőségi időt tölthettek egymással a felnőttek és gyerekek. Olyan érdemi időtöltéssel, amelyben együtt hallgathattak mesét. Mert az írónő mellett a színház színészei is jelen voltak a könyvbemutatón, a kis meserajongókat várták, hogy a kiválasztott mesét ők mesélhessék majd el.

Kézbe véve a könyvet már elsőre szembetűnő a gyönyörű illusztráció, amely Novák Natália keze munkáját dicséri. Aztán belelapozva a könyvbe a történetek előtt ajánlások olvashatóak, Lázár Ervintől például azt, hogy nem andalítani akar, hanem gondolkoztatni és nem kioktatni, hanem megérinteni – így hittem a neves ajánlónak, és még kíváncsibban lapoztam tovább. Beleolvastam a névtelen cica, a hazudós Bocsi, Entyelem-Pentyelen, vagy a majomszenvedély történetekbe, ezért csakis egyet tudok érteni azzal, amit az ajánló írt Marton Mária gyermekeknek szóló könyvéről, hogy valóban nem csupán gyerekeknek szólnak, hanem nagyon is nekünk, akik tanítani próbálunk egy új nemzedéket.

Az írónő arról beszélt a könyv bemutatása kapcsány, hogy maga is nagymamaként sokat olvas az unokának, és néha bizony egy-egy hosszú mesénél – pláne ha egy fárasztóbb nap után van – a szerző ellen fordul a mesélő. Ezért különösen ügyelt a nagymamai tapasztalataira a mesék könyvbe rendezésénél, a Ki hitte volna címűben csak tízperces mesék vannak – mondta el Marton Mária írónő. De nem csak szervezett program, hanem a spontán örömteli pillanat is volt.