„Néha még felriad rá?”

A pszichopata egyáltalán nem egy vérben forgó szemű, dühöngő őrült, akit már messziről kiszúrunk és mégmesszebbről elkerülünk, hanem sokszor a szomszédunk, a főnökünk vagy valamelyik rokonunk az az ember, aki mindenféle érzelmet nélkülözve, gátlástalanul eltipor bárkit és bármit. Nem gyilkosokat kell elképzelni, hanem csupán olyan alakokat, akiknek hiányoznak az alapvető morális értékei. És nem, nem utálatos emberek ezek, sokszor nagyon is szimpatikusak, modoruk behízelgő és megnyerő. Mint ahogy Hannibal Lecteré is.

Igaz, dr. Lecter nem egy kisstílű pszichopata, hanem a film szerinti valóság legrettegettebb alakja. A Bárányok hallgatnak megalkotta minden idők legmagasabban funkcionáló őrültjét, pontosabban Anthony Hopkins alkotta meg. A történet abszolút (negatív?) főhőse egy kannibál, aki mindamellett egy roppant magas intellektussal megáldott orvos is. Rendesen feladta a leckét a hatóságoknak, bár elfogásáról és bűncselekményeiről pontos képet majd csak egy későbbi előzményfilmből kapunk. Azt viszont tudjuk, hogy az áldozatait igazi gourmet módjára elfogyasztó doki mégsem egészen klasszikus pszichopata, hiszen a friss, elkötelezett és kiemelkedő teljesítményt nyújtó Clarice Starling ügynök, aki a szigorúan őrzött pszichopata segítségét kénytelen kérni, képes kiváltani belőle gyengéd érzelmeket.

A vonzódás viszont kölcsönös, amit Clarice nagyon nehezen fogad el, hiszen egyszerre szimpatizál Lecterrel és iszonyodik is tőle.

A filmet nagyon jól áthatja ez a kettősség, hiszen az a sok millió néző, aki látta az 1981-es remeket, mind egy-egy Starling-ügynök, szabadon, de gondolatai, elvárásai és a rá nehezedő környezeti nyomás börtönében, amíg a valóban a rácsok és üvegfal védelmében élő Lecter (beteg) elméje szabadon szárnyal. Rajzolgat, olvas, meleg helyen van, ételt kap és gondolkodik. Őt nem kísérti semmi, mint ahogy bennünket, hiszen valamennyien hordozunk kisebb-nagyobb batyukat, amikből mindig előbukkan valamilyen teher, amit nem tudunk letenni. Mint ahogy Clarice-nek a vágásra ítélt bárányok sírása, amire nehezebb éjjeleken felriad. Hannibalt viszont nem kísérti semmi. Az ő elméjében a bárányok hallgatnak.