A jó Artúr király víz alatti világa

Már csak az lehet a megoldás, ha Hollywood készít egy, a témán alapuló szuperhősfilmet. Az Aquaman fővonala Atlantisz és a felszín között húzódó ellentétet mutatja be, amit jórészt a szárazföldi ember robbantott ki a bődületes mennyiségű hulladékkal, amit a tengerekbe borít. Atlantisz népe ezért hadat akar üzenni a felszínnek, mondván, őket ne mérgezze senki (és milyen igazuk van). A történet viszont nem itt kezdődik, hanem ott, ahol Atlantát, a kényszerházasság elől menekülő atlantiszi királynőt partra sodorja a víz, és a világítótorony őre megtalálja, ellátja sebeit, kölcsönösen egymásba szeretnek és megszületik a kis Artúr, aki később Aquamanként lesz kvázi Instagram-sztár, majd híd a felszín és Atlantisz között, végül pedig dicsőséges uralkodó.

Amíg eddig eljutunk, azért át kell esni egy Harry Potter-szerű „én értek a (itt kígyók helyett halak) nyelvén, egy vörös hajú lázadó szépség, aki A kis hableányra hajaz a szó legszorosabb értelmében, és egy kis „az lesz a király, aki ki tudja húzni a szigonyt a sziklából”-féle Artúr királykodás nem burkolt rájátszásban. Egyébként egy igazán kellemes film, női és férfiszemnek is üdítő főszereplőkkel, gyönyörű látványvilággal és egy aktuális morális kérdéssel. Mi mást nézhetnénk meg a víz világnapján?