Szeretem, ha a portrék hasonlítanak a modellre

Mikor kezdett el festeni?

2015 júniusában mentem nyugdíjba és októberben már elkezdtem festeni. Régi dédelgetett vágyam volt, de nem volt sem időm, sem pedig lehetőségem rá. Óvónőként dolgoztam negyven évig, így a kézügyességgel nem volt problémám. Már kisiskolás koromban kiállításokra vitte a tanárom a rajzaimat. A kézügyességemet Anyukámtól örököltem, nem az én érdemem. A festészeti technikákat pedig meg kellett tanulnom.

Volt a környezetében, aki segíteni tudott?

Kiderült, hogy Kulcson, ahol lakom létezik egy festő kör, hónapokig gyűjtöttem a bátorságot, hogy bemerészkedjek hozzájuk. Egyszer a faluháznál láttam, hogy ők is ott vannak, kezükben festőállvánnyal. Egyből megdobbant a szívem. Vettem a bátorságot és odamentem hozzájuk és elmondtam a történetemet. Nógrádi Katalin festőművész, a csoport vezetője nagyon kedvesen annyit mondott, holnap szívesen várunk, nálunk a helyed. Teljesen lázban voltam.

A segítségével kezdtem el megtanulni a festészet alapjait, az arányokat, az ecsetkezelést és színkeverést. Szakmai tanácsaival nagyon sokat segített.

Ő hozta mindig a témákat. A terem elején elkezdett festeni, mi pedig ezt látva, elkezdtük lemásolni azt, amit láttunk. Persze mindannyian másképp festettünk, így a képek is mások lettek. Kati a sorok között járva, tanácsaival segített, bíztatott bennünket. A témákat illetően tájképeket és csendéletet festettünk. Mellette nagyon sokat tanultam és fejlődtem.

A kortárs festők közül ki a kedvence?

El lehet mondani, hogy igazából mindenevő vagyok, ha megtetszik valami vizuálisan, abba bele tudok merülni. Nagy hatással van rám Leonid Afremov munkássága. Ő egy orosz festő, aki a tiszta színeivel megbabonáz. Festőkéssel dolgozik és csodákat készít. Én nem ebben a stílusban festek, de nagy hatással van rám. Ő tájképeket fest főleg, én pedig mostanában a portré felé orientálódtam.

A portré nem egyszerű műfaj!

Tényleg nem az, de nagyon lelkes vagyok. Kati azt mondta, hogy minél több mestertől tanulsz, annál jobb festő leszel. Így elkezdtem ősztől Kosztolányi Györgyhöz is járni, akit szerintem nem kell bemutatni a közönségnek, hiszen országos ismertségű portréfestő. Tavaly Arc-vonások címmel kiállítást rendeztek a Kulcsi faluházban a mester és tanítványai képeiből. Ezen már én is részt vettem.

Egy portrét többféleképpen el lehet készíteni, az absztrakttól egészen a valósághű ábrázolásig. Ön milyen stílusban fest?

A modern, kortárs festészet áll közel hozzám, de szeretem azért, ha a portrék hasonlítanak a modellre. Benyomások alapján festek, de nem nevezném magam impresszionistának. A hátteret inkább késsel szoktam elkészíteni, míg az arcot ecsettel, mert így elkülönül, kiemelkedik a háttérből. Még csak próbálkozom a stílusokkal és az eszközökkel is. Vászonra és farostra is dolgozom. Előfordul, hogy elkezdek egy képet, de nem tetszik és megfordítom a táblát. A portréimat fényképek alapján készítem el, mert nem tudnám megfizetni az élő modellt.

A festészet nem olcsó hobbi.

Valóban nem olcsó, de hál' Istennek a családom ellát engem minden ünnepen festékekkel, ecsetekkel, vásznakkal. Most karácsonyra is egy évre való festékkel ajándékoztak meg, így nem a nyugdíjból kell a hobbimra költeni. A képeim nagy része hozzájuk kerül, aminek nagyon örülnek, de van már ismerősöknél, barátoknál is egy-egy jobban sikerült kép.

Ki dönti el, hogy jól sikerült az alkotás? Hiszen ez teljesen szubjektív dolog.

Nagyrészt én döntöm el, de a férjem és a 19 éves lány unokám nagy kritikusok, szóval nem maradok kontroll nélkül. Őszintén megmondják a véleményüket és ez engem csak előre visz. Több festőkörben is benne vagyok az interneten, ott is őszintén megfogalmazzák a szakmai kritikájukat a csoport tagjai, nem csak lájkolni szoktak.

Nyugdíjasként mivel tölti az idejét?

Nem vagyok egy unatkozó nyugdíjas, mert hétfőn és szerdán gyalogolok, kedden táncolni járok csütörtökön és pénteken pedig festek. A festés sok időmet elveszi, de nem bánom, mert úgy érzem, hogy ébren álmodom, hiszen álmodozó és javíthatatlan romantikus vagyok!

Nógrádi Katalin