Csomák Lászlóné Cserzsi művészi szintre emeli a hobbit

A paverpol technikát (mert hogy ezzel készülnek az alkotások) valójában a hobbistáknak találták ki Hollandiában, és Magyarországra még csak alig tíz esztendeje érkezett meg. Méltán lett népszerű, ugyanis bárki alkothat vele egyedi darabokat viszonylag rövid idő alatt. A paverpol lényegében egy levegőre száradó speciális keményítő és ragasztó anyag, melyet textil, papír, száraz-virágok, selyem, puha bőr, gipsz, fa, kerámia, kő fém és egyéb természetes anyagokra lehet felhordani – tehát az újrahasznosítás egy remek formája -, ráadásul emberre, állatra, a környezetre teljesen ártalmatlan.

Csomák Lászlóné kicsit magasabb szintre emelte ezt a hobbit, meglátva benne a képzőművészetet új alapokra helyező lehetőséget. Nemrégiben az Alfa-talent Egyesület Ave Savaria alkotói pályázata kisplasztika kategóriájának első, a kép és dekoráció kategóriájának pedig a második díjával térhetett haza Szombathelyről, és megkapta többek között a Ver-Deco iparművészeti díjat és a Magyar Kézművességért Alapítvány különdíját is. Nem is csoda, a kétkezi alkotás eleve nem állt távol tőle, hiszen fogtechnikusként dolgozik. A kezdetekre így emlékszik vissza:

- A technikával a közösségi oldalon találkoztam először. Ott láttam egy felhívást, hogy egy tanfolyamot szerveznek. Szerelem volt első látásra. Számomra nagyon könnyen kezelhető technika. Az fogott meg benne, hogy a saját gondolatvilágomat, a mozdulatvilágról való elképzelésemet, a színérzékemet, mindent bele lehet tenni ebbe a technikába. Ha látok valahol egy szép hegyet, vagy egy megkapó virágot, meg tudom belőle oldani. Mivel térben van, nagyon könnyen alakítható, formálható ez az anyag addig, amíg meg nem köt. Nálam minden szobornak mozdulata van, vagy a ruhájának egy lebbenése. Az én romantikus világomat bele lehet ebbe vinni. Egyáltalán nem nehéz ez a technika, bárki számára viszonylag könnyen elsajátítható. Főleg, ha jó oktatóhoz ül le tanulni az ember, könnyen tud sikeres, szép dolgot alkotni. Akár gyerekek is. Ma már nagyon sok művész is használja ezt a környezetbarát anyagot.

- Szabadszállásról hogy került a Bartókba?

- Sokat jártunk át színházba, és láttuk a kiállításokat. Nemrég a Stefánia Palotában állítottam ki és azt láttam, hogy nagyobb térben sokkal jobban érvényesülnek a munkák. ROHO vevő volt az ötletre.

- Hogy tekint rá, mint hobbira, vagy már inkább művészetre?

- Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de szerintem ahol én tartok, az már a hobbinál több. Át tud csapni a művészetbe, de nem tartom magam művésznek, mert ők sokkal képzettebbek nálam. A művészetek nem álltak távol tőlem, sokat látogattunk tárlatokat, múzeumokat, a baráti körben is vannak művészek.

- Mennyire szippantotta be ez a dolog? Napi szinten foglalkozik vele?

- Egyértelműen a szabadidőm rovására megy. Sokkal kevesebbet olvasok, viszont sokkal több hangoskönyvet, vagy zenét hallgatok így, mert az alkotás közben is ragyogóan megy. Ahhoz, hogy egy ilyen kiállítási anyag létrejöjjön, nagyon sokat kellett dolgozni a képekkel, szobrokkal. Ha nem is napi szinten foglalkozom vele, de hetente egy tíz-tizenöt óra munka biztosan benne van. A fazekasság vonz még erősen.