Valahol Európában – interjú saját magammal

Milyen módszerekkel vezeted le a feszültséget előadások előtt?

– Legtöbbször az öltözőben beszélgetünk valami teljesen más dologról, de olyan is volt, hogy zenét hallgattunk. Mindig elfoglaljuk magunkat.

Milyen gyakran kell súgót alkalmazni?

– Nagyon ritkán. A 20 előadás alatt talán egyszer vagy kétszer volt rá szükség. Jó érzéssel tölt el, hogy teljesen megbízhatok azokban, akikkel dolgozok, mindenki tudja a dolgát, amibe persze a szöveg is beletartozik.

Volt már olyan, hogy megterhelőnek érezted a szereped?

– Nem, ilyen soha nem volt. Mindig örömmel mentem be, és gondoltam, hogy újra játszhatok a színpadon az éppen adott szerepben.

Volt már olyan, hogy előadás végén, amikor lejöttél a színpadról nem voltál megelégedve az előadással?

– Megesett már, hiszen nem sikerülhet mindig minden jól. Van, hogy hibázunk, de a legfontosabb, hogy a hibákkal együtt is egy jó előadást tudunk színpadra vinni, illetve, ha valaki vét, akkor is meg tudjuk oldani az adott helyzetben ért problémát. Nagyon büszke vagyok az összes szereplőre, és azokra is akik a háttérből segítik az előadás sikerét.

Volt már olyan, hogy összevesztél egy társaddal?

– Minden közösségben vannak nézeteltérések, ez elkerülhetetlen, de nagyon jó, hogy mindent meg tudunk beszélni egymással. És ami még jobb érzéssel tölt el, ha valaki valakivel összeveszik az öltözőben előadás alatt, az a színpadon nem látszik, és az adott darab sikerét nem teszi tönkre. Szerintem az egyik legfontosabb, hogy ketté tudjuk választani a színpadi életet a magánélettel.

Milyen volt a 20. Valahol Európában?

– Nagyon jó volt, már több mint egy hónapja nem játszottuk, és nem volt benne hiba, mindenki tudta a dolgát. Ezen kívűl elképesztő volt a közönség, óriási élmény volt, amikor a 400 fős nézőtéren az emberek tapsolnak, és élvezik az előadást. Talán ennél jobb érzés nincs is.

Mit éreztél utána?

– Azt, hogy lassan itt a vége, ami elég rossz. Nagyon ritka, ha egy előadásból húszat lejátszanak, főleg Dunaújvárosban, de még kevesebb az, hogy még mindig teltház van, és nem lehet jegyet foglalni, mert pár nap alatt elkapkodják. Teljesen a szívemhez nőtt ez a darab, az emberekkel együtt. Nem lesz jó érzés utoljára színpadra állni, és utána elbúcsúzni mindenkitől, de bízok benne, hogy tartani fogjuk még a kapcsolatot egymással, hiszen ilyen jó csapatot nehezen lehet összeállítani.

Kolbert Zoltán Márió

Pannon Oktatási Központ