Érkezik a dunaújvárosi gyökerű Jolly Jackers új albuma

Alig telt el egy év az előző, Blood, Sweat and Beer című lemezetek óta, de már érkezik is az új album. Honnan ez a termékenység?

– Tavaly Szent Patrik napon jelent meg az előző, és tulajdonképpen már utána kezdtek is alakulni az új ötletek, aztán hamarosan úgy döntött a csapat, hogy 2018 elejére ismét összerakunk egy albumot. A jelenlegi felállással egyébként nagyon produktívan tudunk együtt dolgozni. A turnén lassan haladtunk, mert kicsit hamarabbra terveztük ezt, így december-január környékére sikerült véglegesíteni a teljes anyagot. Minden nap készül majd egy rövid videós összefoglaló és az egész anyagból pedig egy klipet készítünk, és terveink között szerepel néhány mozgóképes anyag még idén.

Igen, új felállás. Már tavalyhoz képest is történt tagcsere, és ez az évek során jellemző is volt a zenekarra. Mit gondolsz, ez most már egy stabil csapat lesz?

– Abszolút. Amikor anno 2013-ban a nulláról kezdtem el felépíteni a Jolly Jackerst, pontosan egy ilyen együttest szerettem volna. Velük nagyon konstruktív a munka, nem csak munkatársak, zenészek vagyunk egymás szemében, hanem barátok is. Sokat utazunk együtt, most például a premier kapcsán egy tizenegy napos külföldi turnéra indulunk. Ilyen szintű feszített tempóban esélyünk sem lenne dolgozni, ha nem lennénk egy jól összeszokott, egymásban teljesen megbízó csapat. A szakmai alázatról, szorgalomról nem is beszélve. Ezektől lesz pontosan annyira más az Out of the blue az eddigiekhez képest.

Milyen újdonságokat tartogat a lemez, ami a többieknek köszönhető?

– Itt mindenki beletette a saját elképzeléseit, hozta a saját zenei stílusát, ami érződik a zenén és a szövegeken is egyaránt. A lányok például a klasszikus vonalat képviselik a hegedűvel és a fuvolával, Márk pedig a bluesosabb, jazzesebb irányt szereti leginkább, de a keményebb dallamok sem állnak távol tőlünk. Sőt, ez alkalommal egy kissé populárisabb irányba is elmentünk helyenként. Talán ezért is másabbak, frissebbek ezek a nóták. Nagyon sok banda működik ebben a műfajban, és egy külső szemlélő számára, aki nincs otthon az irish punk világában, tök hasonló lehet mind, holott gyökeresen más zenét csinálnak. Ezért is szeretnénk egyediek lenni, most találtuk meg a saját hangunkat.

Az nagyon jó, hogy ennyire össze tudtok dolgozni. Sok zenekarban a frontember a minden, ő határozza meg, mi lesz és nincs ilyen szintű demokrácia.

– Lehet, de mi nem ebben hiszünk. Most a gitártémák közel felét Márk rakta össze, aztán a próbákon ezek a vázak alakultak a közös munkával, a lányok pedig szövegeket írtak. Nem összpontosulhat minden egy kézben, az nem megy. Volt egy zenekarom még évekkel ezelőtt, ahol rám nehezedett a munka oroszlánrésze, és ebben borzasztóan ki lehet égni. A frontemberség kapcsán abból a szempontból elmondható, hogy mint énekes, egyben hangulatfelelős is vagyok, és belőlem kap legtöbbet a közönség, de ha én csinálnék mindent, akkor az már a minőség rovására menne. Nálunk egyébként nem is klasszikus a szereposztás ebből a szempontból, mert Viktor, a dobosunk viszi a zenekar ügyeit.

Az azért nem semmi, hogy nem menedzserrel dolgoztok, miközben több külföldi állomása is van egyetlen turnétoknak. Ez nagyon komoly szervezést igényel.

– Pontosan, nem véletlenül csinálja Viktor. Ő az, aki annyira agilis, megbízható, hogy azt gondolom, a legalkalmasabb ember erre a szerepre. A turnészervezésben persze besegítek neki magam is, de ő a mi saját, belső menedzserünk. Ő látja a mi igényeinket, elképzeléseinket annyira úgy, hogy közben az üzleti részt is szem előtt tartja. Ha tehetjük, érzelmi alapon döntünk, hiszen szívből zenélünk.

Amikor külföldön játszotok kint élő magyarok alkotják a közönséget, vagy az adott ország rajongói?

– Legtöbbször teljesen idegen vizekre evezünk, és mi sem tudjuk, mire számítsunk. Általában nem honfitársaknak játszunk, viszont sok helyen botlunk magyarokba. Svájcban szokott előfordulni, hogy találkozunk kint élőkkel, de őket már szinte régi ismerősként köszöntjük. Az őszi turnén Potsdamba köszöntöttek magyar szóval minket, kiderült, hogy sok-sok kilométert utazott két fiatal srác, mert látták, hogy honi zenekar lép fel a közelben. Tavaly nyáron pedig egy német fesztiválon tomboló első sorról derült ki a koncert végén, hogy magyarok, amikor kiabáltak, hogy vissza, vissza!

Más egy külföldi és más a magyar közönség?

– Minden közönség más és más. Ami minden országra igaz: nyitottak. Sokszor az ötévestől a hetvenévesig mindenki végig bulizik. Az egyik legkedvesebb koncert­élményünk is például a hollandokhoz kötődik. Tavaly egy holland fesztivál sátrában játszottunk, ahol háromezer lelkes fiatal tombolta végig a koncertet. Hasonló dolog történt meg egy nyár végi lengyel fesztiválon is, ahol délután nem lett elég a szokásos viszkilocsolós show-elemünkhöz használt egy üveg pia, dupla dózist fogyasztottak el. Tavaly egy igazi punk francia lagziba is elhívtak bennünket, hogy adjunk egy koncertet a násznépnek és az örömanya bodysurfölt. Pont a múltkor kaptunk egy kedves levelet a fiatal pártól, amiben újra megköszönték a felejthetetlen bulit.

Pénteken már indultok is Lengyelországba, előtte azonban jön az online premier. Lesz CD is, vagy csak online vásárolható meg az album? Egyáltalán van még létjogosultsága a CD-nek?

– Holnap Lángoló gitárokon tartunk online albumpremiert, felkerül minden ismert online stream és letöltő oldalra, persze biztosítani fogunk ingyenes hallgatási lehetőséget is. A CD-ket ma kapjuk kézhez, a rendelést már le lehet adni, de a koncerteken is megvásárolható lesz. És azt hiszem, pont ezért nem kopik el sosem a CD, mert meg tudod fogni, dedikáltatni tudod, és egyáltalán, van egy fizikai emléked a koncertről. Nem is első sorban az a lényeg, hogy otthon vagy a kocsiban hallgassuk, erre már vannak más alternatív megoldások, hanem maga a hangulata, és persze a zenekar támogatása.

Mi a helyzet a magyarországi koncertekkel? Dunaújvárossal terveztek? Mikor jöttök legközelebb?

– Itthon május 18-án lesz legközelebb koncertünk Budapesten, az A38 hajón, másnap pedig Zalaegerszegre megyünk. A fővárosi bulira már javában kaphatók is az elővételes jegyek, sőt speciális CD+jegy akcióval is készülünk. Hozzátok pedig a ­DUDIK fesztiválra és a Rockmaratonra megyünk, úgyhogy aki szereti, amit csinálunk, az kétszer is megnézhet minket. Egyébként azt a stratégiát követjük, hogy a nagyobb városokban évi egy klubkoncertet nyomunk itthon, ez alól talán a főváros, meg idén ti vagytok a kivételek a két fesztivállal. Aztán ki tudja, lehet, hogy még idén visszatérünk Dunaújvárosba.

Tóth Alexandra

Mi fán terem az irish punk?

A zenei stílus napjaink egyik legnépszerűbb bulimetálja. Az ír népzene a XX. század előtt egy kissé lebecsült eleme volt a kultúrának, ez a hozzáállás a század elejétől kezdett el megváltozni. Az ír zene hazáján kívül az Egyesült Államokban is telterjedt, ahol a különböző nációk hatására átalakult és a country előfutára lett., a country viszont szorosan kapcsolódik több rockzenei irányzathoz is. Talán ezért is van, hogy az ír népzene nagyon jól kombinálható a rockkal és a punk rockkal is. A kocsmák színpadát lassan kinőtte a stílus, ami részben az egyik nagy öregnek, a Dublinersnek köszönhető. Hazánkban olyan zenekarok is űzik az ír punkot, mint a Paddy and the Rats, a Firkin vagy a The Crazy Rogues.