Beszélgetés a világ egyik legnevesebb jazzklarinétosával, Joe Fritzel

Hallott már korábban is Kulcs községről?

- Igen, hallottam. Egy jó barátom tárgyalta az ország első szélerőművének az ügyét, merthogy Kulcson volt az első szélerőmű Magyarországon. Ebből tudtam, hogy Kulcs hol van. Nem teljesen ismeretlenül jövök, Dunaújvárosban a meghívónk, Gulácsi Zoli már nagyon sok koncertünket szervezte az elmúlt tizenöt évben.

Miért a régi idők jazz zenéje?

- Amikor gyerek voltam, akkor minden osztálytársam Chuck Norris-filmeket nézett, engem azonban nem vonzott ez a dolog, viszont James Bond igen a szép öltönyével. Jöttek hát a Fred Astaire, Gene Kelly filmek, sztepptánccal meg ilynekekkel, és valahogy ráfókuszált engem erre ez a különleges imázs. Elég hamar megkaptam ezt a dózist.

Van ennek ma még keletje?

- Tulajdonképpen nincs, üzleti szempontból ez nem egy támogatott műfaj. De más se. Egy Elvis Presley zenekar sem kapna megfelelő támogatottságot. Ellenben, ha az ember elég kitartóan csinál valamit, akkor ki tudja alakítani a saját köreit, amik előbb-utóbb elég nagyok lesznek ahhoz, hogy már figyelnek rá. Vannak nevek, akik azonnal beugranak az embernek. Ez azért van, mert kitartóan álltak amellett, hogy ezt akarják csinálni.

Belegondolt abba, mi lett volna, ha el tud menni az amerikai ösztöndíjra?

- Sajnos sokat gondolok rá. Ennek az a sztorija, hogy engem felvettek a University of North Texas egyetemre, ami az egyik legjobb jazz-egyetemnek számít Amerikában. A kilencvenes években azonban még nem volt olyan háttere az alapítványoknak, hogy ezt megtámogatták volna. Azért gondolkodom sokat ezen, mert egyre másra azt látom, hogy azok, akik a Grammy-díjakat veszik át, azok nagyrésze az osztálytársam lett volna. De akkor biztosan nem lennék itt.

De azért nem elégedetlen.

- Azt lehet mondani, hogy elégedett vagyok. Éltem Amerikában és Ausztráliában is, azt kell mondanom, nincs semmi probléma a magyarországi zenei körökkel. Nagyon sok jó zenészünk, sok tehetségünk van. Itt a zenei világ, a múlt iránti tisztelet még él. Ha egy dzsesszzenész komoly dolgokat csinál, akkor van fogalma Chopinról, Mozartról. Nem egy szemellenzős felfogású közeg.