Margit néni kilenc évtizednyi boldogsága

Mráz Józsefné, született Juhász Margit 90 évvel ezelőtt, 1934. április 12-én született a nyírségi Kótajban, egy nyolc gyermekes családban. Dunaújvárosba, azaz akkori nevén az épülő Sztálinvárosba, ő is, mint abban az időben sokan, a megélhetést keresve indult el. 1953 októbere volt, amikor hetedmagával megérkezett. Szállást egy már lakással rendelkező, szintén a szülőföldjéről származó családnál találtak. A kezdeti körülmények nem voltak éppen fényesek, fekhelyük matracokon volt és jobb munka híján télen éjszakánként a jeget vágtak az utcákon, hogy reggel a munkába igyekvők ne csússzanak el vagy lapátosként dolgoztak. De fiatalok voltak és a fárasztó, munkás hétköznapokat szebbé tették a hétvégi táncos estek. 

Margit néni azt mesélt, hogy a szép kótaji lányok komoly védelemben részesültek a táncos mulatságokon, mivel a szülőföldön szomszédos településről, Kemecséről származó fiúk „vigyázták őket”. Nem engedtek a közelükbe „idegen” férfiakat, csak velük – kemecseiekkel – táncolhattak a kótaji lányok. Ebből a védelemből azután az egyik lakatos fiúval életre szóló kapcsolat alakult ki, Mráz Józseffel 1955-ben összeházasodtak. Hamarosan lakást kaptak, majd 1956-ban megszületett a kisfiúk, József, és 1960-ban pedig a kislányuk, Olga is. Így teljes lett a boldogságuk.

Az akkor még élő, „régivágású gondolkodás” megbélyegezte azt a férfit, aki nem tudta eltartani a családját, ezért Margit néni – amint várandós lett – már otthon maradt. 6 éven keresztül „csak” a családdal, a gyerekekkel foglalkozott, majd később még férje idős szüleit is magukhoz vették.

Később újra munkába kellett állnia. Így következett 5 év lemezcsomagolás a Dunai Vasműben. Majd évekig délelőttös konyhai kisegítő munkásként dolgozott különféle intézményekben, óvodában, szociális otthonban. Férje közben több tanfolyamot is elvégezve vendéglátós lett. Józsi bácsi dolgozott a Sörkertben és a Kohászban is a városban. Majd üzletvezető lett és csak éjfél tájban érkezett haza. Ezzel azonban a család minden ügyes-bajos gondja Margit nénire hárult. De ez a dolgos élet mégsem törte meg.

Már több, mint 10 éve él özvegyként, de mégsem egyedül. Mert szeretett fia és lánya gondját viseli, unokái Viktória és Zoltán három gyönyörű kislány dédunokával ajándékozták meg, akik a boldogságot jelentik számára. 

Szellemileg friss, kis segítséggel ellátja magát, szép időben lejár a ház előtti padra kicsit beszélgetni a környéken élő barátnőkkel. Ha teheti szívesen hallgat zenét. Sohasem panaszkodik, ő mindig jól van, pedig a kisebb-nagyobb betegségek őt sem kerülték el. Mindenkivel kedves és megértő, senkivel nem akar haragban lenni. Hiszi, amikor eljön a pillanat és az embernek számot kell adnia az életéről, akkor addig kell az esőben állni, amíg az az adott lelket tisztára nem mossa. Ő úgy próbálja irányítani az életét, hogy ne kelljen ott sokáig ázni.

Az ünnepélyes köszöntőn Margit néni kihangsúlyozta, hogy nagyon szereti a gondos órát és örül, hogy a kormány így gondoskodik az idős emberekről. Sőt, megkérte az alpolgármestert, hogy adja át az országunk vezetésének és Orbán Viktor miniszterelnöknek hálás köszönetét.