Átadták a Dunaföldvári Városi Borverseny díjait

Fehérboros kategóriában

Kiss Lajos Csaba a Zöldvelteléni borával érte el ezt a címet. Hogy mi kell egy ilyen cím megszerzéséhez? Erről így vélekedett.

- Ez egy nagyon jó kérdés. Először is kell hozzá egy óriási szerencse, hiszen a borbírálat mindig szubjektív, hiszen a zsűri értékelése még a szájuk ízétől és attól is függ, hogy melyik tájegységről érkeztek. Egyszer készíteni egy jó bort az nem egy nagy tudomány, ahhoz a szerencse is hozzá segíthet, de folyamatosan egy olyan teljesítménnyel kiállni, na’ az már valami. Ahhoz már rengeteget kell tanulni és a szakmai elhivatottság is nélkülözhetetlen. Én azt mondom, hogy együtt kell élni, lélegezni a szőlővel és a borral. Akkor lesz rá esély, hogy megvalósuljon egy ilyen álom.

Mióta foglalkozol a borral?

- Még a nagyapám és az édesapám mellett kezdtem vele dolgozni. A présházunk pedig 1979 óta van a családunk tulajdonában. Az első aranyérmes rozé boromat valamikor húsz évvel ezelőtt készítettem. Most már elárulhatom, hogy az nem volt egy szakmai aranymetszés, hiszen abban a békeidőben egy Zalagyöngye és egy kis Otelló összekeverésével készült. Azóta persze már sok tanfolyamot végeztem el és a borászképzésen is sikerrel végeztem, tehát szakmunkás végzettségem is van belőle. A lehetőségek szerint próbálom a tudásomat továbbfejleszteni.

A díjnyertes borról

-Egy Pakson termett szőlőből, a Zöldvelteliniből készült, ami egy egyre divatosabb fajtának számít. Mellette nagyon büszke vagyok a többi bormintámra is, hiszen a nyolc féle mintámból négy arany, a többi erős minősítést kapott. Azt hiszem, hogy ez a fontosabb, mert ez jelzi az állandó minőségét a boraimnak. 

A titkos receptúrás Cuvée

-Az egy teljesen más dolog… (Egyébként szoktam a saját, főleg a fehér boraimból azt is készíteni.) Most viszont megtréfáltuk a Vecsei Pali barátommal a Jankó Árpit, akivel a verseny előtt volt egy kis szóváltásunk. Egy-egy fehér bormintánkat összeöntöttük és azt Árpád Cuvée néven neveztük be. Ez egy szép ezüstöt nyert, amit a névadónak ajánlunk fel!

A vörösboros kategóriában

Kelemen Róbert kertészmérnök, szőlész borász Cabernet Franc-ja nyerte el a Város Bora címet. Ő így látja a jó bor készítésének a titkát.

- Először is termelni kell, vagy valahonnét be kell szerezni egy jó minőségű szőlő alapanyagot. Utána már „csak” mindent meg kell tenni a borkészítés során. Persze nem kell azt túlzásba vinni. 

Az alapelvem a természetesség a borokkal. 

- Minimális beavatkozással készítem őket. Nem használok tápsókat és a fajélesztőket is igyekezek kizárni. Megadom neki a lehetőséget, hogy a természetes módon a legjobb irányba menjen, de ezt nem viszem túlzásba. Olaszországban és Franciaországban elkezdték gyártani a nagyon szuper élesztőket, de ne feledjük, előtte is léteztek egészen kiváló borok. Nem attól lesznek jók, vagy kevésbé jók, hogy milyen élesztő végzi a munkáját. Elsősorban az alapanyagtól és az alapszabályok betartásától függ a jövőbeli minősége. Amióta hivatalosan borászkodunk, kizárólag a saját szőlőnket dolgozzuk fel. Egyrészt, mivel így rendeztük be az életünket, másrészt mert a termesztést körülvevő vegyészkedést nem nagyon tudom elfogadni. A szőlőt is biogazdálkodással állítjuk elő. Egészen más az érdekeltsége egy szőlőtermesztőnek és a borásznak.  Azért vannak magas alkoholtartalmú és nagytestű boraink, mert kitudjuk várni azt, hogy olyanná váljanak. A szőlőt olyan terheléssel termeljük, ami a céljainknak megfelelő. Ez persze a fehér szőlőknél hátrány lehet, mert túlzottan nagytestű lesz a belőle készült bor. De már rozéval is jártunk így.

A 23’-as Cabernet Franctól elvárható, hogy már most is jó legyen?

- Igaz, hogy mire kész lesz, évek telnek el, de ha most nem jó, nem biztos, hogy az lehet belőle. Jelenleg tartályban pihen aztán remélhetőleg hamarosan, legalább két évre hordóba kerül. Utána fogjuk palackozni. Most már nem szűrjük a fehéret, de a rozét sem. Igyekezünk megvárni a természetes idejét. Ez működik ugyan, de nem tudunk a mai divatnak megfelelően a természetes idő előtt jóval újbort tenni az asztalra. Ez nem fáj nekem. A bornak kell egy stabilitás. Aki augusztus végére kijön az új boraival, ő is tudja, hogy annak mi az ára. A szakma megegyezik abban, hogy a rozés február-márciusban van a csúcsán, onnét megy lefelé. Mi elsősorban a natúr borokat kedvelőknek készítjük a termékeinket. És, ha szerencsénk volt, mert minden jól ment, még az is lehet, hogy ízleni fog a bírálóknak a borunk.