A zöld forradalomtól a traktoros blokádig

Amennyiben komolyan vesszük azt, hogy globálissá tesszük a klímasemlegességet 2050-re (EU, USA), illetve 2060-ra (Kína, India, Japán, Oroszország) olyan technológiai áttörésre van szükség a mezőgazdaságban, olyan új klímainnovációkra, melyekkel lényegileg csökkenthető a mezőgazdaság üvegházgáz (ÜHG) kibocsátása. Bár vannak ígéretes fejlesztések, de úgy tűnik, ezekkel csak kibocsátás növekedési üteme csökkenthető. A mezőgazdaság karbonsemlegességét eredményező módszertan sajnos még a tervezőasztalig sem jutott el. A kérdés, hogy hogyan építsünk fel egy alacsony-karbon kibocsátású-, alacsony agrokemikália felhasználó-, alacsony ökológiai lábnyomú mezőgazdaságot, úgy, hogy közben teljesüljön a mezőgazdaság élelmezésügyi alapfunkciója? 

Minimum 56%-al, azaz több, mint másfélszeresére kellene növelnünk az élelmiszertermelést 25 év alatt úgy, hogy nem növelhetők tovább lényegesen a mezőgazdasági területek, fogynak a források és a jelenlegi műszaki-technológiai színvonalon a művelés maga egyre fenntarthatatlanabb irányt vesz. A mezőgazdasági szektor paradoxona az, hogy a mezőgazdaság csak úgy tud függetlenedni a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaitól, hogy egyre intenzívebbé válik a gazdálkodás (öntözés, növényi stressz ellenállóképesség-javító műtrágyák, növekedésszabályozók, növényvédőszerek alkalmazása, nagyüzemi istállózó állattartás stb.), ami – azzal együtt, hogy növekszik a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége és a termésbiztonság – növeli a CO2 kibocsátást. Úgy tűnik, hogy az 1960-ban kezdődött Zöld Forradalom, vagy másnéven Harmadik Mezőgazdasági Forradalom tartalékai kimerültek, szükség van egy Negyedikre.

Erről ír részletesen Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet (KPI) vezető kutatója nemrég megjelent cikkében, amely a következő linkre kattintva olvasható:

https://klimapolitikaiintezet.hu/elemzes/zold-forradalomtol-traktoros-blokadig