Várni jó, vagy nem?

Kisfiamat gyakran türelemre intem, sőt arra tanítom, hogy várakozni alapvetően jó dolog. Persze nem is baj, ha megszokja, mert folyton várunk valamire. Gyakorlatilag erről szól az életünk. Mindig valami újabbra, valami sokkal szebbre, jobbra. Gyermekáldásra, nyaralásra, házra, kocsira, lottó ötösre, a csodára, a tökéletes feleségre, vagy férjre. Várjuk, hogy valami véget érjen, vagy éppen elkezdődjön végre. Várunk a piros lámpánál, a pénztárnál a közértben, a postán és a hivatalban. Várunk a szerelőre a kábeltévésre, és arra, hogy véget érjen a várakozás. Belegondolni is borzasztó. Csak halkan jegyzem meg, utálok várni.