Szilveszteri szerencsét hozó és jókedvre derítő csergetők

Appelshoffer János. koreográfus, tánc, színész és énekes, a Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület vezetője a helyi esemény megálmodója a főpróbát már egy évvel ezelőtt megtartotta. A semmiből előtörő esemény akkori kedvező fogadtatása után, most már borítékolható lett a sikerük. A produkció után beszélgettünk:

– Első ízben Dunapatajról kaptunk egy meghívást egy hasonló eseményre, ami nagyon megtetszett. Azt pedig egy nagyon szép kezdeményezésnek tartom, hogy a 2023-at így búcsúztattuk. Mi is csináltunk nagy hangot és zajokat, persze nem úgy, ahogy most divatos: a petárdákkal, hanem ostorpattogtatással és kolompok zörgetésével. Ezzel is őriztük a néphagyományainkat.

A tavalyihoz képest 

– Igazából nem szeretnénk „előrébb menni”. inkább azt, hogy bekövüljön és a maga egyszerűségében, tisztaságában éljen tovább ez a hagyomány. Amikor a férfiak így összejönnek, abban mindig van egy kis humor és viccelődés, amit ma is láthatott a közönség.

A nézőszám nyilván többszöröse volt a tavalyinak, ami azért a hibánk is. Egy éve volt az első ilyen rendezvényünk, és megmondom őszintén, én az ilyen hagyományteremtést azt nem nagyon szeretem hirdetni, mert előbb szeretném megnézni, és látni, hogy mennyire sikerül. Nagyon kellemes volt a tavalyi fogadtatás, ezért aztán az idén viszont bátram meghirdettük és az meg is látszott a nézőszámon, amire nagyon büszke vagyok.

Megnyíltak a pinceajtók

– Ennek is kifejezetten örülök, mert úgy látom, hogy a Dunaföldvári Sárga Pincésgödör Egyesület, akik egyébként az év folyamán nagyon sok közösségi eseménynek adnak helyet, most már ezt is a sajátjuknak tekintik, ezért a szokásukhoz híven, magas színvonalon gondozzák. 

A táncosok mind egy szálig ördögszekeresek voltak. Egy próbát csináltunk, de csak azért, mert ez a tánc az ő tudásukhoz képest nem egy nagy feladat. Összejöttünk, megittunk egy pohárkával, megbeszéltük a táncokat, elénekeltük a dalokat, szóval nem okozott nekik ez nagy problémát. Ma pedig még jól is éreztük magunkat. 

Kinyitottátok a város kapuit!

– Valóban, és nekem a legfontosabb, hogy a környék körülbelül tíz településéről érkeztek hozzánk a csikósok és a mindenféle jószággal foglalkozó emberek. Ugyanis ezt a táncot soha nem a városi nagyurak járták, hanem a falusi parasztgyerekek. Nagyon fontos, hogy az ő közegük találkozzon és ez a mai nap egy remek alkalom volt rá. 

A két generáció

Őszintén szólva Széles Dániellel szerettem volna beszélgetni, aki amolyan modern vőfély stílusban köszöntötte és ragadta el a közönséget. Aztán mire szóhoz jutottunk volna, közénk lépett Marci, akinek egy estére való mondanivalója volt, és láthatólag alig várja, hogy nyugdíjba küldje az édesapját…

– Széles Márton vagyok, a külvégi iskolába járok, 4.d-s vagyok. Aránylag jó tanuló. Igaz, hogy van egy osztályfőnököm, de szorgalomból jók a jegyeim. A kedvenc tárgyaim a környezet és a hittan. Itt pedig énekeltem és az ostorral is pattogtattam. Azzal nagyon igyekeztem, de még csak feles vagyok benne. (Van, amikor nagyon jó, és van amikor elrontom!) Népi és klasszikus hegedűre is járok, mindegyiket szeretem. És horgászni is szeretek. Azt is írd meg, hogy ez volt a legjobb csergetés az egész életemben!

Széles Dánielnek gratuláltam a veszedelmes Marci miatt, de iparkodnunk kellett a beszélgetéssel, mert a fiatalember még tartogatott meglepetéseket: 

– Jókedvű és sikeres napunk volt a mai. Egy kicsit készülnöm kellett a megnyitó beszédemre, mert a helyi közönség mindig inspirál és ezért az itteni, a napjainkban szereplő arcokat, történeteket és eseményeket is igyekeztem beleszőni a történetembe.

Mondhatjuk, hogy már-már hagyománnyá válik

– Kellemesen meglepett, hogy mennyien várták, és kilátogattak a helyszínre. Az alapvetés az volt, hogy a hagyományoknak megfelelően az ó év utolsó napján összefogunk és elzavarjuk az ártó szellemeket és fölszabadultan kezdjük az újat. Akik eljöttek egy kicsit azonosultak a régi babonával és egy kicsit bíztak is benne, hogy a rossz szellemek elűzésével is sikerrel járunk.

Sokfelől érkeztek résztvevők

– Én mindig azt mondom, ha ilyen komoly vendégjárás érkezik a városunkba az mindenkinek jó, mert majd viszik a jó hírünket magukkal, mi pedig mindig emeljük a színvonalat, amivel mindenki jól jár.

Az ideérkező lovas és állattartó emberek minden jó eseményre nyitottak, aktívan vesznek rajtuk részt. Egy szóra fölpattantak és szervezett ostorpattogtatásba kezdtünk. 

A vendéglátók és a szószóló

Szigeti Gyula ezen a helyszínen volt pincetulajdonos, majd az újjal a Burgundián jelentkezett. Segíteni érkezett vissza a régi közegébe. A társai őt választották szószólónak. 

– A barátaim itt maradtak és a szívem visszahúz hozzájuk, gyakran felkeresem őket, ahogyan ma is. Ebben az itt látható sok szép változásban, ami az elmúlt években történt az én kezem munkája is bent van. 

A tavalyi csergetés sikerén fölbuzdulva elhatároztuk, hogy az idén egy még komolyabb vendéglátást fogunk csinálni. Meg is jöttek az érdeklődők szép számmal. Igaz, hogy a felét sem ismerem, de az nem baj. Szeretem a jó társaságot és a jóembereket. Borokkal, (forralttal is) forró teával és népi süteményekkel kínáltuk őket.