Erőltessük meg magunkat egy kicsit, tudjunk megpihenni és békére lelni karácsonykor!

Ebben a mai eszeveszettül rohanó világban bizony hajlamosak vagyunk átsiklani olyan hagyományokon, szokásokon, amelyek éppen azt szolgálják, hogy megélhessük a karácsony igazi jelentőségét – többek között erről beszélgettünk az adventi időszak végéhez közeledve Kovács István görögkatolikus parókussal.

– Sokan december 24-re, szentestére időzítik és sűrítik bele a karácsonyt, holott ez a nap a karácsony vigíliája, az előünnepe, vagyis ekkor még csak előkészülünk a karácsonyra, Krisztus születésére. Ne engedjünk a multik és a fogyasztói társadalom nyomásának, akik tulajdonképpen december 24-re akarják ránk erőltetni az egész karácsonyt. Látható például az a szokás, hogy ekkor ülnek össze a családok, s fogyasztják el a tradicionális ételeket, viszont az ősi hagyomány szerint, amelyet elődeinktől örököltünk meg, karácsony vigíliájakor böjt van. Bár idén a szentesete vasárnapra esik, és az előírás szerint vasárnap nincs böjt, akkor is visszafogottan, megtartóztatással kell lennünk, hogy lélekben is megérkezhessünk az ünnepbe.

Isteni szeretet

Figyeljünk arra is, hogy mire készülünk. Ha mondjuk valaki elszúrta az adventet, ha elfelejtett a várakozás időszakban készülni az ünnepre, mert csak a bevásárlás volt fontos, akkor ő még nem érkezett meg karácsonyba. Arra kell felkészülni testileg és lelkileg, hogy ünnepelni fogunk. Fontos, hogy ez az ünnep nem két napig tart, nem addig szól, míg kidobáljuk az csomagolópapírokat és visszaállunk a munkába. Alapvetően a következő karácsonyig kellene eltartania, ebben az ünnepben, hangulatban kellene élni egész évben. Azért nevezzük a szeretet ünnepének, mert Isten annyira szereti az embert, hogy emberré lesz Jézus megszületésével. Bár úgy sosem fogunk tudni szeretni, mint ahogy Isten szeret bennünket, de ha ember módon tanulnánk ebből az isteni szeretetből, nem lenne háború vagy egymásra veszélyt jelentő cselekedet. A karácsony a békességet, a csendességet, a meghittséget jelenti. Most nincs béke a világban. Éppen ezért kellene megtanulni jobban imádkozni, hiszen ha a békéért imádkozok, akkor nem fogok háborúzni sem.

Elődeink örömére támaszkodva

Amikor karácsonykor összegyűlnek a családok, gyakorta külföldi dolgokat hallgatnak, mondván, mert hogy az a „trendi”. Ám a szívünket nem biztos, hogy ezek a külföldi zenék annyira megmozgatnák. Sajnos napjainkban olyan letűnt korabelinek érződik őseink dalvilága, benne például a Pásztorok keljünk fel, vagy a Mennyből az angyal című énekek, amelyek egyébként fantasztikusak, és amelyek magukban hordozzák a karácsony meghittségét, csendességét évszázadokon keresztül. Ha elmegyünk egy betlehemes pásztorjátékra, valahogy sokkal jobban összeszorul az ember szíve, mert azt érezheti, hogy ez a mienk. Ne felejtsük el a múltunkat. Ha kidobjuk, kizárjuk és elengedjük ezeket a gyönyörű dolgokat, akkor sok minden nem lesz a helyén lelkünkben sem. Akár jónak-akár rossznak is véljük, a múltat meg kell őrizni, ki kell egészíteni vele életünket. Ha megpróbáljuk megélni a múltat elődeink szeretetére és örömére támaszkodva, akkor azzal a saját örömünket is növelhetjük.

Lélekmelegítő éjféli mise

Emlékszem, gyerekkoromban karácsonykor az egész falu elindult a régi hagyományok szerint kántálni. Népi énekeket daloltunk házról házra járva, ahol behívtak minket egy kis süteményre, szaloncukorra, majd mentünk tovább. A cél mindig a templom volt, az éjféli mise. Ott volt együtt a falu apraja-nagyja, ami csodálatos érzés. Hiába volt kint és bent a templomban is hideg, nem fáztunk, hiszen ha sok ember összegyűlik, felfűtik a helyet. Viszont az még fontosabb, hogy felmelegítette az emberek szívét is, örültünk, énekeltünk, majd kéz a kézben mentek haza a családok. Felhevült lélekkel nem biztos, hogy azonnal nyugovóra tudunk térni. Mi sem tudtunk, így amikor hazaértünk, a feldíszített fánál beszélgettünk még. Az éjféli mise hangulata nélkülözhetetlen az ember életéből, kell, hogy benne legyen. Ha nem éljük meg rendesen az ünnepet, ha nem azt ünnepeljük, amit kell, akkor csak egy átmulatott borgőzös éjszakán leszünk túl, és hiány marad.

A lelket Isten tudja táplálni

Talán éppen az hiányzik a legjobban az embereknek, hogy nincs alapja és ereje az ünnepnek. Ha fáradtan megyünk bele és ha fáradtan jövünk ki belőle, akkor nincs lélekpihenés, pedig meg kell tudni nyugtatni azt. A lelket csak az tudja pihentetni, az tudja táplálni, amiből származik. A testünk a földből származik, így azt a földi ételekkel tápláljuk. A lélek Istentől van, azt pedig csak Isten tudja táplálni. Ezt Szent Pál apostol mondta, és tökéletesen igaza van. Nyughatatlanok manapság az emberek, nem tudnak ünnepelni, sokszor még a karácsonyfa körül is veszekedések alakulnak ki a türelmetlenség, a békétlenség, a szeretetlenség miatt. Erőltessük meg magunkat egy kicsit, tudjunk megpihenni, békére lelni ebben az ünnepben. Találjuk meg a karácsonyban a csodálatos csendességét, a szívbe markoló gyönyörűségét, amely vezethet minket az év többi napján is, s táplálékul szolgál lelkünknek a következő esztendőben!