Elegánsan, jókedvűen báloztak a dunaföldvári pedagógusok, szülők

Újra éledt a hagyományos rendezvény - Keresztes Katalin intézményvezető helyettes ünnepi köszöntőjében erről is megemlékezett:

- Négy év telt el azóta, hogy a kollégáinkkal izgatottan készültünk a hagyományos jótékonysági bálunkra. Akkor még nem sejtettük, hogy egy pusztító világjárvány miatt kénytelenek leszünk bezárni az iskolát. Nehéz és sötét időszak volt ez, ami a családokra és a közösségekre is rendkívüli hatással volt. Rengeteg kihívással szembesültünk nap, mint nap, de helyt kellett állnunk, mert a szülők a legnagyobb kincseiket bízták ránk a gyermekeiket.

A példakép nyomán

- Minden gyermek egy egyedülálló csoda, a jó és a kevésbé jó tulajdonságaival együtt. Segítenünk kell abban, hogy a pozitív tulajdonságainak erősítésével folyamatosan visszatérő sikerélményekhez jusson - főiskolai tanárom, dr. Hűvös Éva iménti gondolatai máig példát mutatnak a számomra. Azt hiszem mindnyájunknak, pedagógusoknak, szülőknek és nagyszülőknek közös a céljuk, hogy a minket körülvevő gyermekek boldogok és sikeresek legyenek. Ez az est pedig a gyermekeinkről szól.

Köszönjük, hogy a megjelentek önzetlen felajánlásaikkal, tombolatárgyaikkal, a támogatói és a belépőjegyeik megvásárlásával hozzájárultak ahhoz, hogy a diákjaink utaztatását, a versenyeken való részvételét, jutalmazását, anyagilag is támogassuk, illetve megvalósíthassuk. Külön köszönöm Gurics Annamáriának a Szülők Szervezetének elnökének, a bál megszervezéséhez nyújtott segítségét. Ez a rendezvény nélküle nem jöhetett volna létre. 

Sorsfordító időszak után

Keresztesné Katona Mária az iskola intézményvezetője egy nem tervezett szünet után boldogan tért vissza:

- El sem hiszik, hogy mekkora öröm az, hogy most itt köszönthettem a vendégeinket. Sokszor egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy az ember átértékelje az életét. Ahhoz is, hogy megváltoztassa a fontossági sorrendeket. Most óriási köszönettel tartozom az összes kollégáimnak, kiemelten Lókiné Zsóri Gabriellának,  Keresztes Katalinnak és Gurics Ancsinak. hogy ebben az időszakban szuperül helytálltak.  Mindig tudtam, hogy egy nagyon jó tantestületünk van, amit most be is bizonyítottak. 

A mai estén ajándékot kapott az alapítványunk a polgármesteri hivataltól, amit nagyon köszönünk nekik. El kell mondanom, hogy bár kilenc éve nem ők a fenntartóink, de soha nem feledkeznek meg rólunk, mert felelősen gondolnak az iskolánkra és vele együtt a város gyermekeire.

Elkötelezetten a gyermekek mellett

Horváth Zsolt a város polgármestere, pedagógus szemmel is látja a világot. Az ünnepi köszöntőjéből idézünk:

- A bölcs keresztények egyszer elárulták, hogy mi a hosszú élet titka. Az egyik, hogy mindig tudjunk viccelődni, sokat nevessünk, szerezzünk boldogságot az embertársainknak, és nyújtsunk a gyermekeknek kellemes élményeket. Az iskola most nekünk, a vendégeknek szerzett boldogságot ennek a jótékonysági bálnak a megszervezésével. 

Azok, akik eljöttek, azt a lehetőséget teremtették meg, hogy a gyermekeiknek az elkövetkező időben életre szóló élményeket lehessen nyújtani. Mi is szeretnék ahhoz hozzájárulni. 

Az önkormányzat adománya az alapítványnak

A köszöntő után Horváth Zsolt a Dunaföldvár Önkormányzata és a képviselőtestület nevében egy adományt nyújtott át az alapítvány részére.

- Az az igazság, hogy 2013 óta nem a mi, hanem állami fenntartás alatt áll az iskola. Nekünk ez egy kicsit fájó érzés, mert nagyon szerettünk velük együtt  dolgozni. Azt gondolom, hogy mi most sem engedtük el egymás kezét, mindig a szívünkön viseljük a sorsukat - mondta a polgármester, hozzátéve: - Néhány hete egy nagy élményt kaptam a Kati és a Szilvi nénitől, akik körülbelül ötven-hatvan gyermekkel átjöttek hozzánk, a hivatalba. A gyermekhangoknak persze nem tudtam ellenállni, otthagytam csapot-papot és elvegyültem közöttük. Nagyon jó volt újra velük lenni és egy kicsit gyermekké válni. 

Fantasztikus volt a műsor

Mint tudjuk, ez a tanintézet egy alapfokú művészeit iskola is. Ezért nem meglepő, de mindenképpen elismerésre méltó az a produkció, amivel a diákok a felkészítő tanáraikkal a közönség elé álltak. 

Először a kórus szóló műsorát élvezhettük, Cseke Klára fölkészítésével. Zongorán Perényi Erzsébet kísérte őket. 

Utána rögtön egy nagy levegőt kellett volna vennünk, hogy felkészülten álljunk Charles Dickens „Karácsonyi ének” című művének színpadi változatának megtekintése elé. Az előadást Dósáné Vigh Katalin, Sűrűné Győri Judit és Cseke Judit kimagasló rendezése és felkészítése nyomán élvezhettük.

Ezek után a táncmuzsikát játszó Szamaras zenekar is újjá született, egy a kellemes báli zenét is profi módon előadó együttessé. 

Szívbe markoló produkció volt

Charles Dickens, Karácsonyi ének című művének színpadi változatát nagyszerű teljesítményt nyújtó kisdiákok szereplésével láthattuk. A felkészítőikkel beszélgettünk. Dósáné Vigh Katalin a táncok és a mozgások betanítását vállalta. 

- Egy színvonalas műsort szerettünk volna bemutatni, ami úgy érzem, hogy sikerült. 

- Sok szereplő, rengeteg eszköz és mozgás a nagy „színpadon”. Nem vállaltátok túl magatokat?

-Szerintem nem, és a gyermekek is nagyon élvezték. Nem nyűgként élték meg a sok átöltözést, hogy szaladni kell a jelenetek között, aztán visszamenni. A mozgástanulással sem volt baj. Rengeteg apró jellel kommunikáltunk egymással. Láttam a tánc közben is, amikor mondták, hogy „most a lépés jön!”, mert azt sokszor elrontották (persze ma nem!) Ez adja vissza, hogy egymást is segítették. Az előadás nem úgy lett betanítva, hogy te most ezt csinálod és csak a saját magad dolgával törődsz, hanem gyakorlatilag mindenki tudta mindenkinek a szövegét. A szereplők többségben ötödikesek voltak, mellettük az iskola kórusának, és Judit színjátszó szakkörének a tagjai, akik között szintén voltak idősebbek.

A darabot Sűrűné Győri Judit választotta ki

-Nekem az is a célom volt, hogy komoly mondanivalót is közvetítsünk a közönség számára. Drámai történetet választottam, nyilván hiszen én vagyok a magyar tanáruk ezeknek a gyermekeknek. Azt szerettük volna, hogy átjöjjön az ünnep hangulata. Sokat dolgoztunk rajta az elmúlt jó egy hónap alatt. A szöveggel hamar megvoltunk, azt már hamar, rutin szerűen mondták, és a felkészülés közben kellett hozzá az instrukciókat (lassabban, nyugodtan, ne siesd el!) adni. A végére megérett bennük és úgy gondolom, hogy hozták a formájukat. Ezen a héten még az esti órákban is kétszer bejöttünk, mert az aulában csak akkor lehetett a látványos fényjátékos elemeket kipróbálni és begyakorolni.

Ez úgy lett kerek egész, hogy az egyikőnk csinálta a prózai részt, a másik a táncot, a harmadik (a Cseke Klári) pedig az énekeket. Reméltem, hogy ilyen ügyesek lesznek,  és persze, hogy azok voltak! Az elismerésük a gratuláció, a vastaps, persze a csokoládé és az igazgatói dicséret lett.