Az állatparknak nyáron is megvan a varázsa

Érkezésemkor a két kiváló úrnak egyből fölvetettem a remek ötletemet a delfinnel való úszásra vonatkozóan, amit nem kis szerencsémre széles jókedvvel fogadtak.

- Egyenlőre a delfinek még nem érkeztek meg, de helyettük két hete törpe mongúzok érkeztek, és nálunk most ők jelentik az újdonságot.(terelte el a figyelmemet Roland).

Nem hagytam magamat és Marcin kerestem az izgalmas állatokat. Ha jól meggondolom, néhány harcias madarat leszámítva nincsenek is veszedelmes és azzal izgalmat okozó fajok nálatok!

- Igen? Ott van az amerikai bölény. Bátran menj be hozzájuk, de nem biztos, hogy kijössz utána! (ajánlotta széles mosolygással) Mindig kihangsúlyozzuk, amikor látványetetést tartunk, hogy ő az az állat, amit domesztikálni (szelidíteni) háziasítani eddig még nem igazán tudtak. Ezért nekünk is alaposan oda kell figyelni rájuk. Mivel ők közepesen veszélyesek, a látogatók nagy érdeklődéssel figyelik az etetésüket.

És olyankor a Marci elegánsan befárad hozzájuk, egy légtérbe, kerítés nélkül?

- Az ő látványetetésük szigorúan a kerítésen kívülről történik! Tudjuk, hogy mit lehet, és mit nem. Természetesen mi sem kockáztatjuk a saját testi épségünket, sem a bölényét. Úgy képzeld el, hogy a világ legrégebbi nemzeti parkjában, a Yellowstone Nemzeti Park statisztikája szerint több halálesetért felelősek, mint a medvék. Olyanok, mint egy csapda. Amikor meglátják őket az emberek, ahogy látszólag békésen szemlélődnek, vagy legelésznek, sokan nem tudják legyőzni a szenvedélyüket és odamennek hozzájuk, hogy lefényképezzék, mert azt hiszik, hogy olyan, mint a szarvasmarha, vagy a házi bivaly.

És olyankor kezdődnek a problémák. 

- Sumákok. Nem is jelzik, hogy támadni akarnak. Nem fognak kaparni, a fejüket lóbálni, hanem egyszerre csak neked rontanak és egyszerűen eltaposnak. 

Rolandban egy kicsit jobban bíztam, hiszen ő több időt tölthet az állatok körül. A Marci féle borzalmas PR után bíztam a derűs folytatásban: Remélem neked már működik a szelidítés első fázia, a pisszegetés, a cimborázó csettintgetés, pláne a „juti” falatok módszere?!

- Sajnos a Marci álláspontját erősítem, mert bár nálunk is voltak rá kísérletek, de a szelidítését mi sem tudtuk megoldani. A simogatást sem díjazzák sőt, ha odamegyek a karámhoz, akkor azon az oldalán, ahol nincs áram, egyből fejjel neki durrantanak! Nálunk biztonságban vannak az őket fotózók, hiszen itt minden túl van biztosítva és nem fognak a kerítést ledöntve kiszaladni a helyükről. A karámrendszerünk minden szabványnak tökéletesen megfelel, sőt még egy villanypásztor is be van szerelve. Talán érdekes, hogy ez a hatalmas jószág is figyelembe veszi a szerkezet intését, ami az elején egy kicsit furcsa volt a számunkra, de ma már tiszteletben tartják. 

Szerencsére az állatok többsége szelíd

- Az egyik legkedveltebb helyszínünk az állatsimogatónk, amit a gyermekek és a felnőttek is imádják. Zoo csemegével lehet etetni a szelíd és kedves kecskéket, amit ők nagyon díjaznak, mert szeretik ezeket a kóstolókat, mesélte Roland, aki maga is szívesen csatlakozik a látogatókhoz, ha módja van rá. 

A listát Marci egészítette ki:

- A fehér dámszarvas is odamegy a vendégeihez és alig várja, hogy megkínálják őt a látogatók. Nagyon szereti őket, és alig várja, hogy elvehesse a csemegét. A benett-kenguru is ilyen, hiszen látható örömmel megy a kerítéshez. Hasonló a két fiú ormányos medve is, akik amikor meglátják, hogy vendégek érkeztek, egyből lefekszenek a kerítés mellé, nehogy véletlenül valaki elfeledkezzen róluk… „ha már itt vagy, akkor simogassál meg!” Ezért aztán mondhatjuk, hogy vannak jó fej állataink is.

Mennyi idő kellett ahhoz, hogy a lakóitok megszokják ezt a helyszínt?

- Mivel vadállatokról van szó, némelyiknél egy-két hónap. Másoknál, például a dámszarvasoknál igencsak kellet a félév, hogy megszokják az új helyüket, mesélt a tapasztalatáról Roland.

Marci aggasztóan nagy levegőt vett, mielőtt a tiltásokról mesélt…

- Talán a legfontosabb, hogy ne etessenek, csak Zoo csemegével! Ezt egyik állatkert sem szereti. Sajnos sok látogató nem tudja és érti az okát, amikor szólunk nekik, hogy ne tegyék! Pedig alaposan fölkészülve és jó szándékkal, ártalmatlannak tűnő dolgokkal, répával és almával érkeznek. Nálunk meg van határozva, hogy melyik állat miből, mennyit ehet. Amennyiben minden látogató csak egy-egy szemet hozna az említett finomságokból, akkor az már bőven több lenne mint, amit ők aznap fogyaszthatnának. Az elhízás, ahogy az embernek, úgy az állatoknak is egészségtelen állapot. Ha véletlenül egészségügyi problémáik jelentkeznek, állatorvosi segítségét kell kérni hozzájuk, ami persze elsősorban az állatok számára kellemetlen. 

Roland, tanár urasan egészítette ki az elhangzottakat.

- A Zoo csemegével nem tudjuk túletetni őket, mert az egy egyszerű széna pellet keverék, amiket csak azoknak az állatoknak szabad adni, amelyeket táblával megjelöltünk. A látványetetésre Marci alaposan felkészül, sok szakkönyvet lapozott fel ahhoz, hogy még több ismeretet adhasson át a látogatóknak. Még tanulja a szakmát, de abszolút jó úton jár, és nagy sikere van. Tette hozzá cinkos mosollyal…

Marci szerint

-Amikor az ifjú hölgyek és urak már a bejáratnál meghallják, hogy milyen passzió vár rájuk, (a látványetetés) a többségnek felragyog az arcuk, és máris kezdenék a foglalatosságot!

Ez nagy öröm a számunkra. Azért is találtuk ki, mert úgy szeretnénk edukálni, hogy interakciót váltsunk ki a gyermekekből. Ebben a programban az a legfontosabb, hogy információkat mondjunk el és, ha abból két mondatot megjegyeznek, akkor máris elértünk vele valamit. Ezt persze csak úgy érhetjük el, ha beszállnak és aktivizáljuk őket.  Ilyen például a szurikátáknál, amikor meg kell fogni a lisztkukacokat, ami persze kiakarnak mászni a kezükből, és az egy nagyon érdekes és izgalmas dolog a számukra. Többnyire, csak nagy bíztatásra nyúlnak hozzájuk. A segédkezésük után azt látjuk, hogy hatalmas mosollyal az arcukon folytatják tovább a napjukat. 

De hiszen ez egy misszió!

-Ez így van, hiszen ez is az állatkertek szerepe. A fajmegőrzés mellett az oktatás és a nevelés is a feladataik közé tartozik, meséli Roland. Itt az a küldetés, hogy bejön egy gyermek és a közös programunkat követően egy kicsit átszellemülve távozzon. Adunk neki egy kis pluszt, igazából a természet szeretetét. Az is a célunk, hogy ilyenkor ebből a modern digitális világból kizökkentsük őket egy kicsit.