A véradókat ünneplik a mai napon világszerte

A véradók világnapjának kijelölése még 2004-ben kezdődött el, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette, hogy minden év június 14-én ünnepelni fogjuk a véradókat. Ezt az időpontot azért választották, mert ekkor született a Nobel-díjas Karl Landsteiner, osztrák-magyar fiziológus és immunológus, aki 1901-ben felfedezte a vércsoportokat (A, B, O) és ezzel forradalmasította a véradást. Ő tehát az ABO vércsoportok felfedezője, és ezért 1930-ban Nobel-díjat is kapott. A tudományos felfedezéssel lehetővé vált a biztonságos vérátömlesztés, aminek köszönhetően rengeteg beteg gyógyulását tudják elősegíteni a mai napig az orvosok. Hazánkban a szervezett véradás több mint ötven éves múltra tekint vissza. Évente mintegy 500 ezer egység (1 egység az egy véradáskor levett vér mennyisége, ami 4,5 dl) vért használnak fel az önkéntes véradóknak köszönhetően. Magyarországon minden 18 és 65 év közötti ember adhat vért, nők esetében évente 3, férfiak esetében 4 alkalommal. Tehát elmondható, hogy bárki adhat vért, aki egészségesnek érzi magát és már elmúlt 18 éves, de még nem töltötte be a 65. életévét. A teljes vér adása esetén két véradás között legalább 8 hétnek kell eltelnie. A véradások a koronavírus-járványra való tekintettel fokozott biztonsági intézkedések mellett is üzemeltek. Sokan akkor feltették a kérdést, hogy járvány ideje alatt szüneteltetik-e a véradást? A szakemberek erre azt a választ adták, hogy a koronavírus egy cseppfertőzéssel terjedő betegség, a fertőzés tehát vérátömlesztéssel nem adható tovább, éppen ezért nem is történt koronavírus szűrés a véradásokon.

A váradás szükségessége

A vér egyelőre nem pótolható, élő anyag. Olyan folyékony szövet, amely sejtekből és egyéb alkotórészekből áll, és mely előállítása a tudomány mai állapota szerint nem lehetséges. Az élet nélkülözhetetlen elemét, emberi vért csak az emberi szervezet képes termelni. A véradás önkéntes véradóktól, egy előzetes orvosi vizsgálat után, csak orvosi felügyelet alatt a nagyobb műtétekhez, bizonyos életmentő kezelésekhez szükséges vérátömlesztéshez, terápiás vérkészítmények előállításához és a további feldolgozáshoz szükséges vér vagy vérösszetevő levétele. Hazánkban a véradás szervezése, a donorok (véradók) toborzása a Magyar Vöröskereszt feladata. Ez a humanitárius társadalmi szervezet munkája során szorosan együttműködik az Országos Vérellátó Szolgálattal, így közösen próbálják megoldani ezt a nagyon komoly társadalmi kérdést. Fontos tudni, hogy nem adhatnak vért terhes és szoptató anyák. Szintén időleges kizárás vonatkozik nátha, torokgyulladás, herpesz esetén, valamint kis és nagy műtétek után.

Véradás előtt azt is megvizsgálják, hogy a véradó részesült-e sebészeti vagy sugárkezelésben, megfelelő-e a vérnyomása stb. Erre azért van szükség, hogy az illetékesek kiszűrjék az esetleges rendellenességeket és csak egészséges embertől származó vért használjanak fel a későbbiek során.

A levett vér „további sorsa”

A vérkészítményeket kizárólag erre a célra rendszeresített, ellenőrzött hűtő, mélyhűtő, és vérlemezkék (trombociták) rázó berendezésben tárolják, külön készítmény típusonként, vércsoport és-, lejárati idő szerint. A vérkészítmények tárolása és kiadása során az időrendiség betartása nagyon fontos, ugyanis ezzel elkerülhető, hogy a készítmények lejárjanak. A tárolási körülményeket folyamatosan felügyelni kell. A levett teljes vér a szállító eszközön kb. 3 óra alatt hűl le 20 °C-ra. A vér hűtése elsősorban a vérlemezkék és a plazma alvadási faktorainak legmegfelelőbb kinyeréséhez szükséges. A lehűtött vért ezután ugyanezen a hőmérsékleten centrifugálják úgynevezett zsákcentrifugákban. Az eljárás során megtörténik a vér fő komponenseinek (a plazma, a vörösvérsejt, valamint a fehérvérsejteket és a vérlemezkéket tartalmazó határréteg) elkülönítése. A vörösvérsejt koncentrátum tárolása speciális hűtőszekrényben 35 napig, +4 Celsius fokon lehetséges, míg a friss fagyasztott plazma -25 Celsius fok alatt 2 évig alkalmas felhasználásra. A fertőzött, lejárt vagy egyéb indokok miatt felhasználásra alkalmatlan véreket veszélyes hulladékként megsemmisítik.

Kiemelkedően fontos nap

Összefoglalva, a véradók világnapja tehát egy kiemelkedően fontos nap, amelynek célja a véradók elismerése és az emberek ösztönzése arra, hogy ők is részt vegyenek ezen a nemes tevékenységen. Aki vért ad, lehetőséget ad, aki vért ad, életet ad. Ne feledjük, hogy véradással sokan életeket menthetünk! 

Felhasznált irodalom

Fonyó Attila, Geiszt Miklós: Az orvosi élettan tankönyve, Medicina Kiadó, 2019.

Ganong, William F.: Az orvosi élettan alapjai, Medicina Kiadó, 1990.

Went István: Élettan (Medicina Kiadó 1962)

Szentágothai-Réthelyi: Funkcionális anatómia (Semmelweis, Bp., 1994)