Gazdanap a bizalom jegyében

Az eseményen a résztvevők a cég vezetőinek előadását hallhatták, majd a gazdatalálkozó résztvevői üzemlátogatáson vehettek részt.

Szurovcsák András ügyvezető igazgató a piac normalizálódásában bízik:

– Nem állíthatjuk azt, hogy ez itt most Kánaán, és nagy termés, nagy ár lesz az idén. A valóság az, hogy látjuk, és az árak is visszajelzik ezt, hogy ez nem így van. Ettől függetlenül bizakodó vagyok, hogy a piac normalizálódik egy féléven belül.

A tavalyi búza betakarítás utáni százötvenezres tonnánkénti ár magas volt, de nem sokan adták el annyiért. Nyilván ma már azok a számok nagyon távolra kerültek és nem tudom megmondani, hogy mikor leszünk újra azon az árszinten. A búzával, megfelelő finanszírozással rendelkezve, szakaszos értékesítéssel még szép árbevételekhez juthatunk. A korábbinak megfelelő profitot ugyan nem lehet elérni, de egy kis biztonságot jelenthet.

Az elmúlt két évben az látszott, hogy aki kivárt, annak sokkal jobb lehetősége volt. Ezt a piac megbosszulta, mert aki „túlvárt”, annak most egy a korábbinál sokkal nehezebb időszakot kell átvészelnie. Nekünk az a fontos, hogy a többi malomhoz képest versenyképesen és folyamatosan elérhető tételt vásároljunk, mert akkor sokkal rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a piachoz. A következő időszakban a fogyasztói áremelkedések miatti keresletcsökkenés azért visszafog hatni a termelői árakra is. Az mindig szűkíti a piaci mozgásteret.

Bizalomépítés?

– Az történt. A rendezvény fő célja az, hogy sok mindent bemutassunk a cégünk előző egy-két évi eredményeiből, és azt is, hogy mit tervezünk a jövőben. Nyilván én is oda szeretek szállítani, ahol látom a jövőt, az innovációt és a fejlődést. Beszéltünk arról is, hogy a világpiacon mi a helyzet, hogyan alakulnak az árak. 

A gazdáktól is kaphat hasznos információkat?

– Mindegyiket a helyén kell kezelni, mert ebből az aspektusból is sokat lehet tanulni. Erre egy egyszerű példát mondok: a nagy elemző házak nem foglalkoznak egy ilyen piaci helyzettel, ami Magyarországon történt: az ó készletekből nagyon jelentős a mennyiség, a kamat nagyon magas és a likviditás nagyon alacsony. 

A termelési problémákról

– A kukoricánál például azt tapasztaljuk, hogy a kukoricabogár elleni védekezéshez való készítmény a tavalyihoz képest mindössze húsz százalékot fogyott. Ez a számomra azt jelenti, hogy nagyon nagy veszélynek van kitéve az a vetés, mert ha olyan időjárás következik be, amikor azok a bogarak elszaporodnak, akkor a megtámadott növények eldőlhetnek, és az terméscsökkenést okozhat. 

Nagyon sokan a spórolás miatt kihagyták a napraforgó alapkezelését, mert az a szer nagyon megdrágult, ezért inkább arra koncentrálnak, hogy pontosan megcsinálják a felülkezelést. Ezzel az a probléma, hogy aszályos időszakban ez egy megfelelő módszer, de esősben nem lehet jól elvégezni. 

Elgondolkodtató a helyzet

– Azt gondolom, hogy amikor ennyire feszített a piac, akkor nagyon vigyázni kell, mert ha egy technológiai fegyelemsértés is bekövetkezik, akkor e mellett jelentős terméskieséssel is számolhatunk. Ezeket a mostani elemzőházak nem teszik bele az előjelzéseikbe, A technológiai fegyelem megsértése és a műtrágyázás csökkenése miatt simán előfordulhat, hogy az Európai Unióban jó idő esetén is tíz százalékot csökkenhet a termés. A számomra a legfontosabb, hogy a nyugati világ abba az irányba megy el, hogy tizenkilencre lapot húz, mert nincs egy hónapos átmenő készletünk. Hiába látjuk azt, hogy ez most nagyon jó, de egy éven belül akár élelmiszer válság is kialakulhat. 

Emlékezzünk csak vissza!

– Az elmúlt év nyarán export stoppot rendeltünk el, mivel féltünk attól, hogy nem lesz mit enni. Fél év múltán viszont a túlkínálat miatt lenyomtuk az árakat. Ha ennek hatására a technológiai fegyelem és a termelési kedv csökkeni fog, akkor ismét hiány léphet fel. Nagyon veszélyesnek látom jelen pillanatban azt a helyzetet, ahogy a gabonapiac a háború hatása miatt ilyen hullámokat vet. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy az említett egyhavi készlet nagyon könnyen elolvadhat a hatására.

Pilinszki Tímea kereskedelmi igazgató a gabonapiac helyzetéről beszélt a háború árnyékában:

– Úgy gondolom, hogy ha valaki érteni akarja a piac változásainak az okát, és kellőképpen fel akar készülni mindenféle lehetőségre, akkor nem csak a gazdasági folyamatokat, hanem a különleges kihívásokat, mint a szomszédunkban dúló háború ránk gyakorolt hatásait is figyelembe kell vennie.

Évtizedek óta nagyon jó kapcsolatot ápolunk a partnereinkkel. Fontos, hogy ne csak a pillanatnyi árszínvonalat lássák. Olyan helyzetbe akartuk őket hozni, hogy nekünk is megfelelő döntéseket tudjanak hozni. Nekünk nem mindegy, hogy ez a termelői réteg fönnmarad, vagy tönkre megy. 

Ukrajna

– Egy hatalmas gabona exportőr Ukrajna. A háború kirobbanásáig különösebb bajunk nem volt ezzel a képességükkel. Azért nem volt addig bajunk az ő terményükkel, mert az nem nyomta a mi piacainkat. A gabona 95%-át a Fekete tengeren keresztül Afrika és Ázsia irányába szállították. A háború kitörésével megszűnt ez a lehetőség és új útvonalat kellett találniuk és azt vasúton, Európán keresztül találták meg. Az itteni exportjukat megnégyszerezték, mert az ott kialakult háborús helyzetbe mindenképp, a valóságban diszkont áron is, de el kellett adniuk a termésüket. A régi piacaikat Oroszország vette át.

A következmény

– Igaz, hogy nálunk most betiltották a forgalomba hozatalt, de a probléma továbbra is fönnáll, mert tranzit országként továbbra is át kell engednünk azt az árut Nyugat- és Dél – Európába, korábbi piacaink felé. Az árainkkal pedig nem vagyunk versenyben velük. 

Ez egy nagyon nehéz helyzet

– Mi nem tudjuk és nem is tisztünk megítélni a gazdák lehetőségeit a veszteségeik finanszírozására, de azt látjuk, hogy már a tavalyi évben sem volt egyszerű a helyzetük. A kukoricát termelőket az óriási aszály sújtotta. Egyértelmű, hogy az ukrán kukoricáé lett a főszerep a kukorica iparban. Az az igazság, hogy a hazai termelőknek nem volt igazán hajlandósága az ősszel a terményüket eladni, mert annyira gyenge volt a termés. Aztán az is kiderült, hogy ami megtermett, az toxin szempontjából sem volt igazán megfelelő. Leginkább ezért fordultak inkább a feldolgozók az ukrán kukorica felé. 

Miért lettek erősek gabonában is az oroszok?

– Egyrészt a klímaváltozás miatt egyre nagyobb területet vettek a gazdálkodás alá. Másrészt minden szempontból erősen feljavult a gazdálkodásuk színvonala. Az utóbbi következtében a búza és a kukorica termelésben hektáronként a negyven tonnáról a kilencvenre jutottak el. 

Ebből is látszik, hogy nem csak az ukrán áru, hanem az orosz is „segít” lenyomni az árakat. Erre az évre abszolút rekordtermés várható náluk és várhatóan negyvenöt millió tonnát dobnak a nemzetközi piacra. Egyeduralkodóvá váltak a búzapiacon! Az Európai Unio pedig harmincöt millióval kullog utánuk. 

A tartalékok

– Nálunk és a világ többi országában a gabonafélékből egy hónapos tartalék található, ami meglehetősen szűkösnek mondható. Ezért lehet érdemes ezek mögé nézni, mert ilyen bizonytalan időkben mint, amit a háború okozott, a nagyobb tartalék talán nagyobb biztonságot okozhat.

Lengyel Tamás igazgató a Dunaföldvári Malom fejlődéséről beszélt:

– Az elmúlt öt évre visszatekintve közel egy milliárd forintot fordítottunk a fejlesztésekre. A következő két évre egy pályázati forrás támogatásával 2,3 milliárdot tudunk ennek a folytatására előirányozni. Ennek nagy része a Barota pusztai tároló telepünkre fog menni, amivel a jelenlegi ötvenötezer tonnás tárolókapacitásunkat további nyolcezerrel fogjuk bővíteni. E mellett egy megújuló energiaforrással rendelkező szárítóberendezést is fogunk hozzá biztosítani. Remélhetőleg az idei évtől, de a következőtől biztosan alkalmasak leszünk a kukorica, napraforgó és a többi szárítást igénylő termény átvételére. 

Miért tájékoztatták erről a partnereiket?

– Nagyon fontos, hogy bizalmat építsünk ki bennük a cégünk iránt, hiszen a piacon nagyon sok „szerencse lovag” található, akik ilyen-olyan sikerekkel próbálkoznak felvásárolni a terményeket. Mi már több mint tizenöt éve itt vagyunk, folyamatosan vásárolunk búzát, tehát kapcsolatban vagyunk a termelőkkel. A környékbelieknek egy biztos partnere vagyunk az évi ötvenötezer tonnás (volt olyan év, amikor ez hatvanötezer volt) kapacitásunkkal.

Egymás megnyugtatására törekedünk

– Ezt kell tennünk. A termelői oldalról vizsgálva a helyzetet abban reménykedünk, hogy a terményárak visszakúsznak az önköltségi árak fölé. Jelenleg azon, vagy alatta tudnak búzát előállítani. Számunkra is nagyon fontos, hogy olyan partnerekkel tudjunk együtt dolgozni, akik elégedettek, és akik olyan minőséget akarjanak előállítani, ami nekünk jó. Abban az esetben, ha nem tudnak mindent megadni a termeléshez, mert nagyon drága a műtrágya, vagy a minőségi vetőmag, akkor hogy várhatnánk el, hogy egy minőségi búzát állítsanak elő, amiből mi minőségi lisztet készíthetünk?

A malom termékeinek értékesítéséről

– Dunaföldváron vagyunk, tehát azt lehet mondani, hogy az ország közepén. Egyrészt a százhúsz kilométeren belül lévő nagyvárosok, illetve a tranzit útjaikon a környező többi is elérhetők. Másrészt a liszt értékesítése most nagyon nehéz dolog, hiszen itt van az importhatás, legyen az ukrán, szerb, moldáv, vagy az egyéb országokból érkező termék. Ehhez hozzá jön a tizennégy-tizenöt százalékos élelmiszer kibocsátás csökkenése. 

Nagy valószínűséggel nem a tavalyi és az idei búzaőrlés lesz az, ami a legmagasabb értékeinket fogja adni. Viszont a biztos ügyfeleinket ki tudjuk szolgálni a jó minőségű termékeinkkel. 

A „zöld” jövő építés

-Nálunk ez nem egy távoli cél, hanem mostani napirendi pont. Az energiafüggetlenségnek minden cégnek célkitűzésének kell lennie! Ez pedig azért van, mert az energia árak hektikusak, és bizonytalan az ellátottság és a folyamatos kiszolgálás. 

Az elmúlt pár évben is sokat tettünk a napelem parkunk kiépítésére és a jövőben is azt tesszük. Jelenleg már közel száz kilowatt üzemel, amit tovább bővítünk, ami a villamos energia felhasználásunknak körülbelül a negyedét fogja fedezni.

Ehhez hasonló jelentőségű a már említett, most épülő, megújuló energiaforrással működő szárító berendezés is. Az némi fa aprítékkal, és a búza, árpa, kukorica letisztított léhájának az elégetésével le tudjuk szárítani a terményeket. 

Élni és élni hagyni

– Csak így lehet. Nyilván a gazdasági érdekek sok mindent felülírnak, de ahhoz, hogy a partnereink és a mi érdekeink közelítsenek egymáshoz, ahhoz egy asztal és egy jó megállapodás kell. És, ha egy jó üzletet tudunk kötni, akkor az egy hosszú távú együttműködést eredményezhet. A mai napon kétszáz termelő volt a vendégünk, akiktől már vásároltunk, de a többiekkel is jó a kapcsolatunk. 

Ez az esemény már most eredményt hozott. Látjuk, hogy akik eljöttek velünk vannak és bíznak bennünk, és hosszú távon együtt tudunk velük működni.