Volt egy fiú

Volt egy fiú, aki több mint nyolc évet küzdött a rákkal, mindezt autoimmun betegsége is tetézte. „Volt egy fiú olyan, mint bármelyikünk, szerette az életét és az álmait.” A fiú, aki egyszerűen csak élni akart. Elementáris erő, hit, élni akarás volt benne. Ez a fiú mindent meg is tett azért, hogy éljen. Összeszoruló szívvel akartuk, hogy meggyógyuljon. És a hit, az Istenbe vetett hit kihagyhatatlan volt mindebből. Ő volt az, aki nem a szépirodalom részeként, hanem saját sorsán keresztül megtapasztalva hittel vallotta Hemingway öreg halászának szavait: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék.”

Küzdelmével példát mutatott hittel élőknek és fanyalgóknak, nemcsak a betegségében, hanem a mindennapi élet zajos forgatagában is. Amikor harmincévesen – szerkesztőségünkben – köszöntöttük őt, annak örültünk, hogy már nem kettessel, hanem hármassal kezdődik a kora. Ebben mi a múló időt láttuk, ő azonban az újabb lehetőségeket. A fiú tele volt tervekkel, sokszor magam is rácsodálkoztam arra, hogy miből merít erőt. Családja, barátai, a jóérzésű emberek mind ott álltak mellette.

Szavai örökre belénk égtek: „Tudjátok meg emberek, hogy a jövőtök felől ti magatok, nem pedig mások döntenek! Aki kezébe veszi a sorsát és ordító hangon szólítja fel az igazságot, az nem hajt fejet mások előtt. A sarkára áll, hiszen nem azért születtünk, hogy legyőzzenek. A történetem csak szolgáljon példaként, hirdessétek tettemet, mivel hegyeket mozdít el a szeretet! Hagyjatok helyet Isten szavának, hogy szeressétek testvéreiteket”

Pecsét István vasárnap lett volna 36 éves.