2022.07.31. 15:00
Egy kép a múltból (2.) – fényképezés
Az első képeim egyike is már elmúlt negyvenéves. A nyolcvanas éveket írjuk, egészen pontosan 1980-ban járunk. Abban az esztendőben kaptam a szüleimtől életem első fényképezőgépét, egy Szmena 8M típusút.
A Építők útján lévő víztorony mindig is meghatározó építménye volt a városnak
Forrás: Családi album
A kis szovjet gyártású masinát a Vasmű úton található Ofotért üzletben 330 forintért vette apukám. A mai kor számára szinte hihetetlen, hogy digitális korszak előtt is fotóztak az emberek.
Nem volt egyszerű fotóalbumot készíteni annak idején. Kellett hozzá egy fényképezőgép, ami akkor sem volt olcsó mulatság. Itthon főleg Forte és Orwo huszonnégy és harminchat kockás filmeket lehetett vásárolni. A fekete-fehér filmek jóval olcsóbbak voltak a színeseknél. Akinek volt kellő tehetsége, és áldozott is a fotóshobbijára, az némi tudással a birtokában otthon is elő tudta hívni a filmjeit, és még másolatot is készíthetett róla. Aki nem volt ilyen szerencsés, annak maradt az Ofotért. Amikor egy-egy tekercs film megtelt képekkel, akkor az ember visszatekerte a kazettába, kivette a gépből és elvitte az Ofotértbe, majd várt, várt és várt. Jó esetben két-három, de gyakran hat hetet is kellett várni, hogy kézbe vehesse az ember a fényképeit.
A kilencvenes éveket követően nagyot változott a világ e téren is, és jó esetben némi felárral egy nap alatt elkészültek egy nyári nyaralás fotómásolatai.
Az szüleimmel 1974-ben költöztem a Május 1. utcába, ahol egészen 2003-ig laktam. Ott nőttem fel, onnan jártam (2-es) óvodába, általános, közép- és főiskolára.
Nagyon szerettem a Május 1. utca nyugalmát és kényelmét. Minden nagyon közel volt hozzánk: az üzletek, az óvoda, az iskola, az uszoda, a buszpályaudvar, a piac, a kiserdő, a játszóterek, és a jégpálya is. Amikor a Vasváriba jártam, és valamit otthon felejtettem, percek alatt haza tudtam ugrani érte úgy, hogy még a becsengetés előtt visszaértem. Egyedül a déli szeles napok voltak kellemetlenek, mert olyankor nem lehetett ablakot nyitni.
Annak idején még kevesebb volt az autó és több a zöldfelület, s jellegzetes alumínium hulladékgyűjtő konténerek, valamint a korra jellemző kandeláberek jellemezték az utca képét.
A Május 1. utca napjainkban is szerethető, kellemes része a városnak, és ezt a negyvennyolc éve ott élő szüleim gyakran ismételgetik el nekem.
