Megoldások a Velencei-tóra

S noha ez természetes folyamat, vannak olyan „vészkapcsolók”, amelyek bevethetők, ha tovább romlik a helyzet.  A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány a Velencei-tó természetközeli vízszintszabályozása érdekében munkacsoportot hozott létre, amely műszaki és hidrológiai, nem turisztikai szempontból vizsgálta a tavat – szögezte le a Velencei-tavi Turisztikai Évadnyitón tartott előadásában Reich Gyula okleveles vízmérnök, a Magyar Mérnöki Kamara vízgazdálkodási és vízépítési tagozatának alelnöke. 
 

– A tó élete ma is szabályozott rendszer. A tó felé a Császár-víz, zámolyi, pátkai tározó folyik, majd a tó után, abból távozhatna szabályozottan a felesleg a dinnyési zsilipen és a Dinnyés–kajtori-csatornán keresztül. Ezen az útvonalon keletkeztek azok az akadályok, amelyek 2020–21-ben az extrém alacsony vízszintet produkálták. Oka pedig nem más, mint a szélsőségesen alacsony csapadék volt. 
Az igazán konkrét bajt a szakember szerint a Velencei-tó két tározójának vízminősége okozta, amely miatt azokat le kellett zárni. Itt jött a „borzasztó” dilemma – ahogy fogalmazott: hiába van ott a víz, áll, párolog. Csak ezalatt a két év alatt 8 millió köbméter párolgott el, ami sokat jelentett volna a tóban. Reich Gyula elmondta, mi okozta a vízminőségi problémát a tározókban: 
– Az, hogy a két tározó fel van iszapolódva, ez pedig rontja a vízminőséget. Ebből következik a feladat, vagyis rendbe kell rakni a két tározót – ami nemcsak a két tározó kotrását jelenti, hanem a főműtárgy rendbetételét és bizonyos javításokat is. 
A zámolyi tározóban mederkotrás s a műtárgy rendbetétele mellett egy keresztgát kialakítása lenne fontos feladat. A pátkaival azonban nagyobb a gond: műtárgya leromlott állapotban van, s nagyobb a tározó feliszapolódása. Nemcsak kotrás és felújítás vagy csere lenne tehát szükséges, hanem fontos lenne egy megkerülő csatorna kiépítése. A vízmérnök előadásában elmondta: Áder János akkor még hivatalban lévő köztársasági elnökkel konzultált, s azt mondta, javasolni fogja a kormánynak, hogy az első intézkedései között rendelje el ennek a csatornának a megépítését. Ez tenné ugyanis lehetővé, hogy a víz továbbmehessen a tóba. 
A két tározó és a Császár-víz rendbetétele mellett sem lehet azonban a természetes párolgást megállítani. – Ezen csak az üzemrenddel lehet javítani. Vagyis, amint elindul a Velencei-tó üzemi vízszintje a 170 centimétertől lefelé, el kell indítani bele a tározókból a vizet. 

Ám még így is megtörténhet, hogy 100 centiméter alá megy a tó vízszintje. – Ezekben az esetekben tudomásul kell venni, hogy más vizet is be kell vezetni a tóba. Két komoly lehetőség van erre: saját és külső vízgyűjtőről – felszíni vagy felszín alatti gyűjtőkből. A külső vízpótlást a ’90-es években már gyakoroltuk: akkor volt ugyanis hasonló vízszintprobléma. Ekkor a rákhegyi vízbázison alakítottak ki vezetéket, amely vízutánpótlást vitt a tóba. Ezt a vezetéket kell a megítélésünk szerint egy „vészhelyzeti kapcsoló” gyanánt azonnal helyreállítani. Tavalyi árszinten ez 30 millió forintos költséget jelentene. Az így érkező nagy mennyiségű vizet azonban csak óvatosan szabad beengedni, a beeresztés helyén kialakuló kellemetlen vízminőségromlás elkerülése érdekében – mutatott rá a szakember. Aki feltette a sokak által már megfogalmazott kérdést: vajon szabad-e a közép-dunántúli karsztvizet erre használni? – A hidrogeológusok azt mondják – árulta el a vízmérnök –, hogy a napi 5–15 ezer köbméter vízkivétel semmilyen zavart nem okoz a hegység víztestének nyomásszintjében, tehát szabadon fel lehet használni a Velencei-tónál. 
A Velencei-tó saját vízgyűjtője oldaláról is megvizsgálták az utánpótlás lehetőségét a szakemberek: Csákvár meleg vizes karsztkútja táplálja a csíkvarsai rét természetes gazdálkodását. A szakember szerint azonban ennek a víznek ott a helye, „megérdemli” a természet. Helyette hidegkarszt-kút kialakításának lehetősége vetődött fel, ami a Császár-vízbe közvetlenül bejutva folyamatos élő vizet tud adni. A szakemberek egy, a laikusok számára érzékeny lehetőséget is felvetettek, ez pedig nem más, mint a tókörnyéki szennyvíz felhasználása. Pedig valójában nem új keletű az ötlet, a szennyvízből tisztított vizet a világ számos pontján felhasználják ma már. Megfelelő utótisztítással a tóba engedhető ez a víz is. Mellé pedig kiépíthető az a fajta – például haltesztes – monitoringrendszer, amely folyamatos, valós idejű adatokat szolgáltat a vízbe kerülő anyagokról. 

– Ha mindezt megcsináljuk, akkor a vízpótlás és a természetközeli vízszintszabályozás révén 76–90 centiméter vizet lehet a tóba tenni. Ezzel legyen mindenki boldog, ne akarjunk többet, feszített víztükrű medencét, mert azzal tagadjuk a tó természetes létjogosultságát.