„Nem mondhatunk le az őszinte szeretetről”

Kisapostag - Összegyűltek a község lakói december 19-én, hogy ünnepi módon készítsék fel a lelküket a karácsonyra. A Schalbert Kisapostag Település Fejlesztéséért Alapítvány már jó előre feldíszítette a közösségi ház előtti teret. A gyerekek kedvében jártak, hiszen kialakítottak egy kis meseparkot, a télapó ide érkezett rénszarvasszánján, macik, manók, hóember és villogó fények kíséretében. Az alapítvány Nőegylet tagozata elkészítette a falu adventi koszorúját, amelyet már hagyományosan, immáron 15 éve dekorálnak. 

A Schalbert alapítvány tagjainak köszönhetően hangolódtak a karácsonyra

Nagy Attila, Kisapostag polgármestere köszöntőjében elmondta, sajnos idén sem sikerült hagyományos módon készülniük a karácsonyra. A Kisapostagon működő civil szervezeteknek, szerveződéseknek hála, voltak rendezvények. A Nőegyletnek köszönhetően az új helyszínen tartották a gyertyagyújtásokat. Megköszönte a szervezőknek, hogy idejüket és energiájukat rászánták a környezet kialakítására, a vendéglátás biztosítására. Reményét fejezte ki, hogy a jövő évi rendezvényeket ismét nagy érdeklődés mellett, a megszokott módon szervezhetik. Ezt követően a jelenlévőknek és Kisapostag lakosságának boldog karácsonyt és eredményekben gazdag új évet kívánt a polgármester. 

Stermeczki András, az evangélikus közösség lelkésze ünnepi beszédet tartott, amelyet bibliai idézettel nyitott. A lelkész elmondta, hogy az ember természetes és egészséges jelleméhez tartozik, hogy a teljességre törekszik. Szeretne mindenkinek megfelelni, de közben szeretne becsületes és tisztességes is lenni. Szeretne szelíd maradni, de érvényesülésre is vágyik. A folytatásban a karácsony legismertebb definícióját idézte, majd ezt értelmezte; „azt szokták mondani, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor a falu apraja-nagyja igyekszik valami jót tenni, amint ez a közös gyertyagyújtás is egy ilyen szimbolikus alkalom. Azonban az ember töredékes és esendő. A karácsony az Isten megtestesült szeretetének ünnepe. Annak bizonysága, hogy Ő, a Teremtő egyszülött fiát adta értünk. Krisztus születésének ünnepe, azaz az Isten testet öltött szeretetének ünnepe. Ha Őrá tudunk tekinteni, akkor a szeretet forrása nem az én egóm lesz, hanem a Teremtő Isten, aki az ő képére teremtette az embert. Így nekünk azért mégis az egyik legcsodásabb ünnep marad a karácsony, hiszen a teljesség költözött a mi kis véges világunkba és a végtelen a mi véges földi életünkbe.” 

Megkerestük Szatmári Attilánét, a kisapostagi Schalbert alapítvány kuratóriumi elnökét, a program szervezőjét, hogy összegezze a gyertyagyújtást.

Elmondta: 

– A dalkörünk kedves karácsonyi énekekkel foglalta keretbe az ünnepi programot, amelyet szerény, de szívből jövő vendéglátás követett. Keksszel, süteménnyel, forralt borral, meleg teával készültünk. Sajnos a falukarácsony a vírushelyzet miatt elmaradt, emiatt ugyan szerényebb módon, de mégis igyekeztünk ünnepi hangulatot teremteni. Jó volt hallgatni a polgármesterünk kedves szavait és a lelkész ünnepi köszöntőjét. Imádkoztunk a betegekért és azokért, akik már nem lehetnek velünk. Az ünnepi beszédemben is elmondtam, a négy gyertya négy fogalmat takar; hit, remény, öröm, szeretet. Talán soha a mi életünkben nem volt ilyen erős jelentése e négy szócskának, mert tele vagyunk félelemmel, aggódással. De nem adhatjuk fel a hitünket, nem homályosulhat el a reményünk, nem mondhatunk le az örömökről és a velünk született őszinte szeretetről. Jó volt így együtt ünnepelni.