Kitelepítés: sok pentelei család vált földönfutóvá

A kitelepítés a magyar történelem igen szomorú és kegyetlen időszaka volt. A kuláküldözés mellett az erőszakos kollektivizálás, vagyis a parasztok téeszekbe való kötelező beléptetése az 1948-as kommunista hatalomátvétellel kezdődött. A parasztok nagy része azonban nem akart tsz-tag lenni. Ezért a tsz-tagság megtagadása olykor a parasztok életébe is kerülhetett, de minimum egy recski munkatábort kockáztatott meg az, aki ellenállt. (Három hullámban zajlott a mezőgazdasági termelés kollektivizálása, azaz az állami irányítású szövetkezetesítés: 1949–53, 1955–56, 1959–61. A parasztság közben kétszer tudott rövid időre, 1954–55-ben, majd 1957–58-ban visszatérni az egyéni gazdálkodáshoz.)

A téeszesítéssel egy időben országosan mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván. Kuláknak az minősült, akinek huszonöt hold vagy annál több szántója, öt hold vagy annál több szőlője volt, továbbá a cséplőgép-tulajdonosok és a malmot üzemeltetők, de a gyakorlatban bárki felkerülhetett a kuláklistára, aki nem volt szimpatikus a hatalomnak.

Dunapentelén több mint negyven családot érintett a kitelepítés, volt, aki minden vagyonát, házát elvesztette, vagyis volt mire szomorúan emlékezni tegnap. A megjelenteket Pálinkás Bertalan, a Pentele Baráti Klub elnöke köszöntötte.

Utána Kronászt Margit történész-muzeológus, az Intercisa Múzeum munkatársa beszélt történeti áttekintéssel a kitelepítésekről. Az összefoglalójából megtudhattuk, hogy a Magyar Dolgozók Pártja kezdte Sztálin utasítására a téeszesítést, a kollektivizálást. A jobb módú gazdákat kulákoknak bélyegezték meg, és készültek el a kuláklisták. Azonban nemcsak gazdag parasztok, hanem a szegények, a papok és a tanítók is kuláklistára kerültek, vagyis az értelmiséget is kiiktatták. 1950. november 30-án fél órája volt mindenkinek arra, hogy egy zsák gabonát, egy lovat, egy disznót, és személyes holmikat magához vegyen, majd marhavagonokkal elszállították őket. Penteléről Szarvasra, Túrkevére, Hajdúnánásra, Püspökladányba és Kondorosra kerültek a családok. Hogy hány családot érintett a kitelepítés, arról nincs biztos adat, 40 és 46 közé teszik ezt a számot. 1953-ban jött a fordulat, amikor Sztálin meghalt, és Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a mezőgazdaságot fejleszteni akarta. A penteleiek 1957. március elsején térhettek vissza szülőföldjükre. Több, száz évnél is régebben Pentelén élő családot érintett a kitelepítés.

Ezután az eseményen megjelentek a klubház falán kívülről elhelyezett emléktáblát megkoszorúzták, és gyertyát gyújtottak.