Zavartalan, hibátlan és pazar szórakozás reggeltől késő estig

Pardon! Most jut eszembe, hogy némi anyagi forrást is szükséges hozzá találni, egy megbízható lebonyolító stábot verbuválni, a szereplőkkel és a közreműködőkkel pedig még az „Isten bizony”-nál is komolyabb egyezséget kell kötni. Fel kell építeni a sátorvárost, aminek a szabályosságát körülbelül az összes létező felügyeleti szerv ellen­őrizheti. Az építés? Nem nagy ügy! Farkas Imre, az ottani polgármester okostelefonja szerint mindössze huszon­nyolcezer lépést tett meg az előző napon kora reggeltől délután négyig… Ja igen! Az igazán lélekpróbáló program: másnap mindent szépen, katonásan le kell bontani, összepakolni és a titkos raktárakba bepakolni.

Vendéglátásból is csillagos ötös!

A szép számmal odaérkezőket finom ételekkel és italokkal illik fogadni. A sort a helyi bisztró profi csapatával kezdtem, de az igazi csupa szív nagymesterek a civil baráti társaságok köré szerveződtek. Néhányat be is mutatunk közülük.

Sérülésekkel, de jókedvűen telt a napjuk

Biber Jánosnénak föltétlenül pluszpontokat kellett volna kapnia a zsűritől, hiszen az említett módon állt a rajthoz, illetve a bográcshoz.

– Alaposan felkészültünk, hajnali egyig a bográcsba valók előkészítésével foglalkoztunk. Igaz, hogy itt is elkészülhetett volna, de mivel mindent apró darabokra vágtunk föl, az túl sok időt vett volna el a délelőttünkből. Ezt az ételt otthon sóletnek hívjuk, még akkor is, ha nem teljesen ugyanúgy készül, mint másoknál. Ezért ez a Biber-módra elnevezést kapta. Bab, sok füstölt hús, hagyma és az alapfűszerek találhatók benne. Szép nagy asztalt hoztunk magunkkal, mert nagy a család, és itt vannak az unokák, a lányom, a menyem és a másik fiam is.

Biber Csabának is járt a csillagos ötös, mert ő még nagyobb kötéssel érkezett, ami a térdét tartotta.

– Nekem való ez a rendezvény. Máskor is ki szoktam jönni, ezért ez a kis kellemetlenség sem állított meg. Mindenkit ismerek, jó barátságban vagyok velük, jól telik az idő. Aki lassabban jön errefelé, azt meg is kiabálom, aztán már nyílik is a ládám fedele. Kellemes italok hűlnek benne. A gyümölcságyon érlelt pálinka például az unokatestvéremet dicséri, mert ő készítette.

Biharkeresztesi módra

Daniné Erzsike így ajánlotta a sertéscsülökkel, körömmel turbósított babgulyását, amivel a verseny legjobbjai közé került. – Az elnevezés a Hajdú-Bihar megyei szülővárosomra utal, hiszen onnét való vagyok. Az ízeket és a receptet is onnét hoztam magammal. Szeretve gondolok vissza rá, de itt, Előszálláson is megtaláltam a helyemet, jó itt lakni. A gulyásom? Úgy néz ki, ahogy elterveztem, mindent sikerült belerakni, amit szerettem volna, ezért remélem, hogy a vendégeimnek is ízleni fog. Ők a rokonságból, a barátok közül jönnek, a terveim szerint legalább húszan! A versenybe is beszálltam, és remélem, hogy ez a kis különlegesség a zsűrinek is ízleni fog.

Egy összeszokott társaság

Horváth Imre, Horváth Sándor, Györök József, Horváth Imréné Marika, Lőrincz Ferencné Ruskovics Irén alkotta a csapatot. Ez alkalommal Horváth Imre harcsapörköltet készített. – Titkos a recept, de azt láthattad, hogy a harcsa, a gomba és a tejföl mindenképpen belekerült. A halat is vásároltuk, mert már nem pecázunk, hiszen nem tudunk úgy futni, mint fiatalkorunkban a halőr elől! – mondja hamiskás mosollyal a bajusza alatt. A fivére, Sándor: – Azt mondhatom, hogy a főzésben legalábbis formabontó gyerek vagyok, mert ebben sem szeretem a sablonos megoldásokat. Ez egy betyárleves, amit többféle módon készítenek. Azokat megismerve a magamét Betyárleves Sanyi-módra elnevezéssel különböztetem meg.

A kondérból ingerlő klasszikus

Györök József marhalábszárpörkölttel kényeztette a vendégeket. – Lassan elkészül, ezért már oda kell figyelnem rá, hiszen egy kicsi égett ízzel sem szeretnék csalódást okozni! Azt kudarcként élném meg, de nálam eddig szerencsére ez még nem fordult elő. Időnként kevergetem, és jól megforgatom a bográcsot, nehogy a tűz odakapja. Ebben a kicsiben pedig krumplit főzök hozzá. Amióta nálunk falunapot tartunk, minden évben eljöttünk, és remélem, még sokáig itt fogunk főzőcskézni! Az ebéd után pedig jól elbeszélgetünk.

A habparti

A népszerűségét tekintve lehet, hogy csupa nagybetűvel kellett volna leírni a nevét. Az itteni rendezvényen a Baracsi Önkéntes Tűzoltókat lehetett dicsérni, akik minden különösebb felhajtás nélkül árasztották el az illatos földi felhővel a területet a gyerekek legnagyobb örömére.

Két sóhajtozást azért följegyeztem. Az egyik egy gyerekcsoporté volt, akik szerint az lett volna az igazi show, ha szirénázva jött volna a fecskendős autó és igazi tűzoltós „szkafanderben” spriccelték volna az anyagot. (A négy újítót megfigyeltem, a parti végén utolsóként hagyták el a terepet, és a kérdésemre fülig érő szájjal csak azt mondták, hogy „királyság” volt!)

A másik sóhajtás egy anyukától származott, „el sem tudod képzelni, hogy én is mennyire belemennék”! Mindkettőnk bánatára tényleg nem vállalkozott rá, pedig tábla nem tiltotta, a gyereksereg pedig biztosan nagyra tartotta volna a bevállalós szülőket a nagy viháncoló tömegben. Reméljük, legközelebb ők is bátrabbak lesznek!

A színpadi népek?

Nehéz lenne találni hasonló falunapot, ahol ilyen közvetlen, szerethető, magas színvonalat nyújtanának, és mindezt kiváló hangszeres produkciókkal, mint amit Előszálláson láttunk. Az elragadó Cserpes Laura, a 4S Street, sőt az igazi klasszikus, az Exotic együttes is, mintha élő tévéfelvételen léptek volna föl! A Rock Box már „megdolgozott”, boldog közönség előtt játszhatott – szintén sikerrel.