Végintézkedés: mi a kötelesrész?

Kötelesrésznek ugyanis azt a minimumrészesedést nevezzük, amely az örökhagyó leszármazójának, házastársának és szülőjének jár, ha az öröklés megnyílásakor az örökhagyó törvényes örököse vagy végintézkedés hiányában az lenne. Például, ha az örökhagyó nem a gyermekét, hanem másik személyt jelöl meg általános örököséül végrendeletében, vagy ha az örökhagyó két gyermeke

közül kizárólag az egyik gyermekére végrendelkezik. Ilyen esetekben az a személy, aki a végrendelet hiányában örökös lenne, kötelesrészre tarthat igényt.

A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok juttatáskori tiszta értéke.

Nem tartoznak a kötelesrész alapjához az ingyenes adományok, amelyeket az örökhagyó a halálát megelőző 10 évnél régebben adott, az adomány, amelyet az örökhagyó a kötelesrészre való jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését megelőzően juttatott. Például a házasságkötés előtt juttatott adomány a házastárs kötelesrészének alapjába nem számít bele, a házastárs vagy az élettárs,

illetve a leszármazó részére nyújtott tartás értéke.

A fent leírtak szerint először meg kell határozni a kötelesrész alapját. A kötelesrészre jogosultat annak harmada illeti meg, ami neki mint törvényes örökösnek jutna.

A kötelesrész megilleti az örököst kizárás esetén, hacsak arról a családtag önként le nem mond. A kizárás éppen azt jelenti, hogy örökösünk csak és kizárólag a törvény által meghatározott kötelesrészre tarthat igényt. A kizárás megtörténhet hallgatólagosan, azaz a törvényes örökös helyett más személy örökössé nevezésével.

Vezető képünk illusztráció.