Attól tartanak, megszűnhet a minőségi ének-zenei oktatás

Szilágyiné Németh Sarolta Zsuzsanna, a fenntartó Dunaújvárosi Tankerületi Központ tankerületi igazgatója a váltással kapcsolatos megkeresésünkre az alábbi választ adta:

– A dunaújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskola fenntartói jogának átvételét a Magyarországi Evangélikus Egyház kezdeményezte az Emberi Erőforrások Minisztériumánál. Az átvétel indokairól a Dunaújvárosi Tankerületi Központnak nincs tudomása, a hatályos jogszabályok szerint az átvételi kérelmet a fenntartónak, jelen esetben az illetékes Tankerületi Központnak kellett volna megkapnia. Az egyházi fenntartású intézmények működésére, illetve a hittan­oktatásra vonatkozó sajátos szabályokat a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 31. § 35/B. § szakaszai tartalmazzák. A Magyarországi Evangélikus Egyház nem tájékoztatta a Tankerületi Központot arról, hogy milyen változásokat kíván bevezetni majd az iskolában.

A fenntartóváltásról szóló végső döntést az oktatásért felelős miniszter hozza meg 2021. május 31-ig. A döntés előtt ki kell kérni a szülői szervezet, diák­önkormányzat, alkalmazotti közösség, iskolaszék és az ingatlantulajdonos, a települési önkormányzat véleményét. A jogszabály értelmében akkor adható át nevelési-oktatási intézmény vallási, világnézeti szempontból elkötelezett nevelést, oktatást folytató fenntartó számára, ha az intézménybe beíratott kiskorú gyermekek, tanulók esetén a szülők, nagykorúság elérése esetén a tanulók több mint fele azt támogatja. A szabad iskolaválasztás lehetősége megilleti a szülőket, ezért amennyiben fenntartóváltás történik, a tankerületi központ kijelöli a kötelező felvételt biztosító iskolát azoknak a gyermekeknek, akinek a szülei nem kívánják egyházi iskolába járatni a gyermeküket.

Természetesen megkerestük Stermeczki András evangélikus lelkészt is, aki fontosnak tartotta még mindenek előtt leszögezni:

– Huszonkét éve vagyok jelen a Móricz-iskolában oktatóként, és mindemellett 18 éve vagyok móriczos szülő, hiszen négy gyermekem is koptatta az iskola padjait. Mindezeknél fogva emocionális elköteleződésem is van az iskola felé. Véleményem szerint nem menteni kell a Móriczot, hanem megtartani, hiszen semmiféle akut veszély per pillanat nem fenyegeti. Azt viszont tapasztaltam, hogy felmerült az aggodalom, hogy a tankerület részéről megnyilvánult egy olyan gondolat, hogy az egyik ének-zene tagozatos osztály felében nem lenne emelt szintű ének-zene oktatás. Ez egyrészről érthető. Az is érthető, hogy van olyan, ami irigylésre méltó, akkor elgondolkodunk, mi miért nem vagyunk olyanok, és ha nem feloldható ez az ellentmondás, akkor az ember irigykedik. Jó értelemben is lehet erre gondolni. A Móricznak ez a státusza a városban, hogy két ének-zenei tagozatos osztállyal működik és minőségi munkát végez, ez vitán felüli, erre lehet irigykedni. De jobb lenne, ha erre büszkék lennénk! De emberek vagyunk, én is irigykedem egy Ausztriában, a hegyek között élő evangélikus lelkészre, aki a nálam több szabadidejében elmegy síelni, én meg nem mehetek. A Móriczot is irigyelni fogják mindig, amíg ez a minőségi státusza megmarad. Ennek a helyzetnek a feloldása egy tankerületen belül nagyon nehéz, szinte megoldhatatlan.

– De hogy került a képbe az egyház?

– Amikor karácsonykor üdvözlőlappal köszöntöttem az igazgató asszonyt, valahogy szóba került az iskola jövője, megkérdeztem, hogy gondolkodtak-e fenntartóváltáson, hogy ez a fajta aggály hogyan semlegesíthető. Például, ha az evangélikus egyház mint fenntartó átvállalja a Móricz-iskola további – természetesen állami feladatokat ellátó – közoktatási feladatait, és ehhez még tudja azt garantálni, hogy az ének-zenei színvonal és oktatás mind a két osztályban megmarad. Ezt tudja vállalni az egyház. Az egyház azt elfogadja, hogy a körzetből kell felvenni, de törekszik arra, hogy mind a két osztályban egyenlő minőségű ének-zenei oktatás legyen, és nem szegregál úgy, hogy az egyik osztály fele nem minőségi ének-zenei oktatásban részesül, hiszen nem ugyanaz a heti egy vagy öt órában éneket tanulni.

– A kórusok is maradhatnának?

– Feltétlen! Éppen most osztottam meg a Facebookon, hogy most volt J. S. Bach születésnapja a hétvégén. Hozzá kapcsolódik a világ leghíresebb fiúkórusa. Miért ne lehetne egy ilyen példakép vagy motiváció? Egy jó iskoláról beszélünk, ami maradjon jó, vagy akár lehetne még jobb.

– Decemberben ez szóba került, mi történt azután?

– Ez december tizenhetedikén volt, jött a karácsony, abban maradtunk, visszatérünk az év elején a témára. Ezt meg is tettük január közepén, akkor már kicsit konkrétabban. Akkor elkezdtünk tájékozódni. Én megkérdeztem a gyülekezetem vezetőségét, a presbitériumot januárban, ugyanis hivatalosan, a hierarchia szerint ezt így kell. Megkérdeztem, hogy gondolkodhatunk-e egy ilyen lehetőségen. A presbitérium ezt meghányta-vetette, és azt mondta, jó. Utána mentem tovább a hierarchiában, megkérdeztem az oktatási bizottságot és a püspök urat, hogy ők mit szólnának ehhez, mert azt látjuk, hogy ez egyfajta lehetőség az iskola minőségi ének-zenei oktatásának megtartására. Nem csak az Isten malmai őrölnek lassan, az egyház sem tud egyik napról a másikra dönteni, szükség volt egy hónapra ahhoz, hogy informálódjon, megvizsgálja a lehetőséget. Ez tartott február közepéig, amikor az egyházunk oktatási és nevelési osztályának vezetője, Varga Márta – aki egy hihetetlen intelligens és tájékozott pedagógus és gyógypedagógus, és egy budapesti iskola igazgatója volt másfél évtizedig – időpontot kért a dunaújvárosi tankerület vezetőjétől február tizenhetedikére. Betegségre hivatkozva nem kaptuk meg a lehetőséget. Ekkor járt az egyházunk országos oktatási bizottsága itt a templom gyülekezeti termében. Ez az alkalom arra volt jó, hogy mielőtt az egyház bármit is kimond – mert országos, és nem gyülekezeti fenntartásról beszélünk –, előtte a terepen tájékozódjon. Interjúztatták a lelkészt, a felügyelőt és a presbitérium több tagját. Több olyan szülő is van a gyülekezetünkben, akik móriczos szülők voltak, velük is beszéltek. Ekkor találkozott először az iskola vezetőjével, az alsós és a felsős pedagógiai munkaközösség vezetőivel, és a szülői munkaközösség több tagjával is, lehetőségük volt kérdezni azzal kapcsolatban, amin gondolkodunk. Ezen a napon jártunk az önkormányzatnál is. Utólag úgy látom, így volt etikus, törvényes és járható. Mi csak egy lehetőséget kínálnánk, és nem mi vagyunk a fenntartó. Amíg az nem értesíti az érintetteket, addig semmi jogunk nincs kampányolni. Az ezt követő két hétben kellett az itt szerzett információk és a vizitáció jegyzőkönyvbe rögzített eredményei alapján tárgyalni, és dönteni az oktatási bizottságunknak, az országos presbitériumnak, hogy ez működhet-e. Ennek az eredményeként nyújtották be február utolsó munkanapjáig a szándéknyilatkozatot törvényesen. De mindez előtt az egyház próbálkozott még egyszer a tankerületnél, de február második felében, a járványhelyzet miatt, a második személyes találkozó sem jött össze, így a minisztériumi hivatalos tájékoztatás előtt online beszélt Varga Márta és Szilágyiné Németh Sarolta, a tankerület vezetője talán február utolsó hetében. A minisztérium úgy ítélte meg, hogy lehet erről beszélni, ezt küldte meg a tankerületnek március tizenegyedikén, amit továbbítottak az igazgatónak, és ő továbbította a szülőknek. A múlt héten pedig két nap megtörtént a teljes körű szülői tájékoztatás. Addig a saját hittanosaim szülei sem tudtak róla.

– A szülők körében kardinális kérdés, hogy lesz-e kötelező hit­oktatás.

– Most semmi nem változik, de felmenő rendszerben – vagyis nyolc év múlva állhat csak össze – a bejövő évfolyamokon lehet választani felekezeti hovatartozás szerint a hitoktatásban. De ismerek olyan iskolát, ahol maradhatott akár türelmi időben, vagy hosszabb rend szerint is az erkölcstan tantárgy, ez elől sem zárkózik el az egyház. De ebben nem én vagyok a kompetens dönteni.

– Felmerült, hogy az oktatási eszközöket átviszi a mostani fenntartó másik iskolába, ezeket tudnák pótolni?

– Azon nyomban. Ez vitán felüli, hogy a minőségi oktatáshoz minden feltételt biztosítani kell. Ezen felül minden intézménynek van egy saját kerete a kötelezőn felül, és ha jól gazdálkodik, az az intézménynél maradhat. A pedagógusok sem kaphatnak előnytelenebb szerződést, a jubileumi jutalmakat is kifizeti, sőt a premizálásban is érdekelt az egyház. Az is érdeke az egyháznak, hogy képezze magát egy pedagógus, még anyailag is tudja ezt honorálni, hogy minél jobb minőségű munkát végezhessen. Példaként említeném a Deák téri evangélikus gimnáziumot, amely a piaristákkal felváltva a legjobb az egyházi fenntartású iskolák között, a másik pedig a Fasori evangélikus gimnázium, amely szinte az összes magyar Nobel-díjasnak az alma matere volt. Az ott tanulók 90 százaléka nem evangélikus diák volt, mégis befogadták őket, és a világ minden táján megállták a helyüket.