2020.05.27. 08:00
A kitelepített falubeli családokra emlékeztek
Ezerháromszáz német ajkú embernek kellett elhagynia az otthonát és szülőföldjét. Voltak, akik sosem tudták megszokni új környezetüket, visszaszöktek, üldözöttek lettek és voltak, akik öngyilkossággal vetettek véget hányattatott életüknek.
Már csak maroknyian maradtak a kitelepítések élő tanújaként Mezőfalván/ Hercegfalván
Fotó: Horváth László
Mezőfalva
Mai napig fájó seb a világháború utáni kényszerű kitelepítés. Áldozatokra, a deportált családokra, házaspárokra, a kitelepítettek sanyarú sorsára emlékeztek a mezőfalvi katolikus plébánia falán elhelyezett tábla előtt május 26-án, hétfőn délután. A Mezőfalvi Német Nemzetiségi Önkormányzat képviselőin kívül több helybéli is lerótta tiszteletét az emlékfalnál.
A koszorúzás és a főhajtás után Molnárné Troppert Mária német nemzetiségi vezetőt kérdeztük a tragikus esemény mezőfalvi vonatkozásairól:
– Minden évben nagyon fontos, hogy őszintén beszéljünk a múltunk ezen korszakáról, hiszen a háborút követően nagyon sok éven át nem lehetett, csak családon belül is suttogva feleleveníteni a történteket. 1946 januárban Budaörsről indult a szerelvény Törökbálinton, Etyeken és a Vértes német ajkú településein keresztül érkeztek a vagonok Hercegfalvára, a mostani Mezőfalvára. A kitelepítések előtt már két héttel szinte lezárták a falut és kijárási tilalom volt, hogy ne szökhessenek meg a listára felírt emberek. Az 1941-es népszámláláson bevallott nemzetiségi és anyanyelvi identitás, a Volksbund tagság és a német hadseregbe való besorozás jelentette a listára való felkerülést. Mezőfalvát jó részt a német telepesek alapították, nevet és jövőt teremtettek. Soha nem kértek bocsánatot a kitelepítettektől – ezért fontos emlékezni!
Fotók: Horváth László
