Hagyományőrzés, ünneplés és íjászkodás

Az elnevezés abból adódik, hogy hét település, Dunaújváros, Daruszentmiklós, Soltvadkert, Kunszentmiklós, Dunaföldvár, Dunacsavecse és Máza egyesületei vettek részt a Dunaújvárosi Kulturális és Hagyományőrző Íjász Sportegyesület rendezésében. Legalábbis ez volt a terv, mert a mázaiak végül is nem jöttek el. A hagyományőrző íjászok célja az íjászathoz kapcsolódó kulturális örökség védelme, és a hagyományok őrzése. A tradicionális magyar hagyományok, viselet, kultúra, harcművészet és az ősmagyar íjászat életben tartása.

A hagyományőrző íjászat lényege, hogy az íjak nem sport­íjak, hanem csak a kézi erejére számíthat a versenyző, vagyis nincs „felspécizve” az íj. A Bánkiban két korosztályban mérték össze tudásukat a versenyzők, a tizennégy éven aluliak és a tizennégy éven felüliek.

Mivel hagyományőrző íjászokról beszélünk, ezér a szervezők a szombati viadalt összekötötték a másnapi március 15-i ünneppel. Az eseményen a résztvevők régi magyar harcos viseletekben vonultak fel, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére elszavalták Petőfi Sándor Nemzeti dalát.

Mielőtt megkezdődött az íjászkodás, a programot Barta Endre alpolgármester nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, maga is bánkis diák volt, és Horváth Béla tanára vezetésével több honfoglalási, illetve íjásztáborban vett részt, többek között Regölyben, illetve a mezőfalvi Bolondváron, ezért nagyon örül az ilyen összejöveteleknek, és mindenben támogatja.

A szimbólum

Az íj szimbólumként is felfogható, lényege az „íjság”-a, és nem a részletek. Az íj és a hozzá tartozó felszerelés birtoklása a múlthoz való pozitív viszonyulást, az ősökre való emlékezést, az ő hagyományuk folytatását, felvállalását fejezi ki.

E célra szinte bármilyen tárgy alkalmas lehet: megfelel például a teljes mértékben történelmietlen, hátra szíjazott angolszász tegez, pusztán azért, mert az íjászatra utal. naputonlina.hu