Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod

Valaki, aki számodra fontos, sír. Vagy dühöng. Mert megbántották. Mert csalódott. Mert megsebezték. Mert boldogságavesztett. Mert... Mondani szeretnéd, hogy szeretlek, ne bánkódj. De maradt még súlya a szeretleknek, amikor az ember sűrűn mondja ki, és sűrűn vonja vissza? Instant vigasztalássá vált ez a szó is, csakúgy, ahogyan a rá se ránts, az egyszer fent, a meg sem érdemelt téged... és még sorolhatnám? Valami okosat, eredetit, biztatót, meg győzőt, lelkesítőt, reménykeltőt kellene adni, tenni, mondani, amitől jobban lesz, felszáradnak a könnyei, hegedni kezdenek a sebei, vagy legalább érzi, valakire számíthat. Bródy János gyönyörű dalt is írt a vigasztaló tehetetlenségéről. „Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?” De jó volna tudni.

Vezető képünk illusztráció.