A város főterén ballagtak a Lorántffy iskola végzősei

Az eseményen megjelent Cserna Gábor, Dunaújváros Megyei Jogú Város polgármestere és Péli András, a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum (DSZC) szakmai főigazgató-helyettese is.

Immár negyedik éve más és más középiskola végzős tanulói vesznek búcsút diáktársaiktól, tanáraiktól, az alma matertől Dunaújváros főterén. Idén a Lorántffy iskolát érte a megtiszteltetés. A kitűzött kezdési időpontban még a DSZC buszában húzták meg magukat az eső elől az ünneplőbe öltözött diákok, majd amikor a szitáló égi áldás ellenére is úgy döntöttek, elkezdik a ceremóniát, egy rövid időre a nap is lemosolygott rájuk.

A diákok műsora után a ballagó diákok nevében Papp Gréta Laura szólt a megjelentekhez könnyeivel küszködve, visszaidézve a szép emlékeket a gólyatábortól a szalagavatóig. Egy Hooligans-idézettel zárta mondandóját: Menj, küzdj az álmodért, Minden vágyadért, mi benned él.

Cserna Gábor is idézettel kezdte beszédét a Légy jó mindhalálig című musicalből: „Az élet szép, az élet minden, míg létezhet a Földön ember, a lánc mi összeköt nem hullhat szét, lesz út lélektől lélekig lesz kinek megtanítsd világod titkait...”, hiszen elhagyják az eddigi iskolájuk által nyújtott és megszokott biztonságot, búcsút intenek barátoknak, és egy újabb lépést tesznek a felnőtté válás felé. Elhagyják azt a helyet, ahol „megtanulták mi a küzdőszellem, mit jelent a célok megvalósítása, miért fontos egy közösség, és melyek a legfőbb értékek”. Cserna Gábor arra biztatta a ballagókat, hogy „legyenek büszkék megszerzett tudásukra, hiszen Magyarországnak és Dunaújvárosnak is az az érdeke, hogy boldoguljanak felnőtt életükben, szakmai és üzleti sikereket érjenek el, gyarapítsák értékeinket és óvják is azokat! Kijelentette: Dunaújváros mindig visszavárja őket”.

Miután az osztályok szalagjait feltűzték az iskola zászlajára, Pocsainé Varga Veronika beszéde alatt már szakadt az eső, így rövidre fogta mondandóját azzal az ígérettel, hogy a teljes beszédet feltöltik az iskola honlapjára, így a jutalmak kiosztása után hamarabb az égbe engedhették a lufikat.