A szabadulás utáni létre fel kell készíteni a fogvatartottakat

A tábornok, aki maga is szolgált fegyőrként, már a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán kezdett kriminálpedagógiával foglalkozni: a társadalom peremére szorult fiatalok helyzetét kutatta. Ma is bölcsésznek, pedagógusnak tartja magát, és a kutatással sem hagyott fel: kutatási területei a fiatalok személyiségformálása, illetve a börtönökben folyó kezelés nemzetközi összehasonlítása. Ennek keretében már negyvenöt ország mintegy kétszáz börtönében járt, egészen sajátos helyeken is, és azt vallja, nem lehet megmondani, hogy azokhoz képest mennyire jók vagy rosszak a magyar börtönök. Hiszen minden börtön a saját környezetében működik, dolgozik és szabadít: a büntetés-végrehajtás eredményességét csak társadalmi összefüggésekben lehet vizsgálni. Azt viszont biztosan állítja, hogy nincs miért szégyenkeznünk.

Ruzsonyi Péterről először 2012-ben írtunk, amikor egy pálhalmai konferencián egyebek között azt mondta: sem a megtorlás, sem az átnevelés nem lehet megoldás a büntetés-végrehajtás számára. Ezek helyett a társadalmi reintegrációra, a visszailleszkedés támogatására kell törekedni.

A tábornok ma is így gondolja, és hozzáteszi, hogy mára a korábban még csak áhított önfenntartó börtön mindennapi gyakorlattá vált. Természetesen nem lehet valamennyi fogvatartott foglalkoztatását megoldani, hiszen például a terhes nők nem dolgozhatnak, és biztonsági, egészségi okokból is mindig lesznek kimaradók, de a munkaképes fogvatartottak közül majdnem mindenki dolgozik. Iskolai képzést és szakképzést is kapnak a foglyok a kellő egészségügyi kivizsgálás és ellátás mellett, mivel ez is szükséges az eredményes visszailleszkedés elősegítésére. Amire fel kell készíteni a fegyintézetekben lévőket, hiszen a hosszú időre bebörtönzött ember családja sokszor széthullik a szabadulásig, az elítélt lakhelye is megszűnhet, és egészségileg sem mindegy, hogy milyen kondícióban lévő ember kerül vissza a társadalomba. Ezért igyekeznek lehetőleg szinten tartani ezekből a szempontokból a fogvatartottakat.

Ruzsonyi tábornok hangsúlyozza, hogy a reintegráció sikere csak részben függ a büntetés-végrehajtás eredményességétől. A társadalom hozzáállásán is sok múlik. Nyugat-Európában például a büntetés utolsó évében már átmeneti intézetekben élnek a fogvatartottak, maguk keresnek munkát, dolgoznak, gyakorlatilag csak aludni járnak vissza a börtönbe. Az Egyesült Államokban találkozott olyan rabbal, aki egy kisváros pizzázójában dolgozott, ellenőrzött körülmények között, a törvények által előírt bérezésért, és a munkaadó jobban örült ennek a folyamatosan felügyelt munkaerőnek, mintha az utcáról kellett volna felvennie egy vadidegen jelentkezőt, akiről semmit sem tudhatott.

A büntetés-végrehajtás egyedül kevés a társadalmi szemlélet megváltoztatásához, mondja Ruzsonyi Péter, ezért tartja nagyon jó ötletnek az Intercisa Múzeum kiállítását – és különösen azt, hogy gyerekek is látni fogják a tárlatot! Sokáig misztikus, zárt világ volt a börtön, aminek azonban ugyanúgy emberarca van, mint a kinti világnak, hangsúlyozza a tábornok. Aki megjegyezte, hogy a pszichés falak sokszor magasabbak, mint a valóságos kerítések. A társadalom sem akarta tudni sokáig, hogy mi történik a büntetés-végrehajtási intézetekben, de ezen mindenképpen változtatni kell. Jó börtönt még nem látott sehol a világon – de találkozott sok jó törekvéssel a börtönökben. Ezeket nem lehet és nem is szabad egy az egyben átvenni, mindig a börtönt körülvevő társadalmi közeghez kell alkalmazni ezeket. A hazai elgondolások közül jónak tartja például az interneten történő csomagrendelést: amikor a már megszűnt élelmiszer-csomagküldés helyett a hozzátartozók otthonról ki tudják választnai a Bv. Holding által üzemeltetett internetes platformról a beküldeni szándékozott élelmiszeripari termékeket, átutalással kifizetik annak árát, a fogvatartott pedig két napon belül kézhez kapja a megrendelés alapján összeállított csomagot. Azok a hozzátartozók pedig, akiknek erre nem nyílik lehetőségük, a látogatófogadás során (szaksegítség közreműködésével) összeállíthatják és megrendelhetik szeretteik számára a csomagot.

A dunaújvárosi kiállítást jónak és mértéktartónak tartja Ruzsonyi Péter, a többi között azért, mert bemutatja a fegyőrök munkáját és életét is, akik nagyon kemény körülmények között dolgoznak. Egy felmérés szerint a tűzoltóké után a fegyőröké a leg­stresszesebb foglalkozás, mégpedig az állandó készenlét miatt. Ezt a stresszt mindenképpen kezelni kell valahogyan, le kell vezetni, ezért ebben a munkában elengedhetetlen, hogy az, aki hosszú távon keresztül műveli, annak legalább egy hobbija legyen!

Éppen ezért számára a részvétel e kiállítás megnyitóján nem egyszerűen felkérés volt, hanem egy esély arra, hogy beszélhessen erről a rendkívül összetett világról!

Egy elhivatott út

Prof. dr. Ruzsonyi Péter kettő és tizennyolc éves kora között élt Dunaújvárosban. Itt érettségizett a gimnáziumban, 1978-ban, majd a szombathelyi tanárképzőn kezdte el felsőfokú tanulmányait. Ott találkozott a peremhelyzetbe sodródott fiatalok problémájával, s kezdett foglalkozni ezzel a témakörrel, valamint a kapcsolódó tudományterületekkel.

Ha úgy vesszük, a mai napig nem szabadult a felsőfokú képzéstől, és nemcsak azért, mert az Eötvös Loránd Tudományegyetemen elvégezte a pedagógiai szakot, mégpedig kriminálpedagógiából, majd doktori, illetve professzori fokozatot szerzett, hanem azért is, mert munkahelye is a felsőoktatáshoz köti. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol (mint írtuk) a Rendészettudományi Kar dékánja, a büntetés-végrehajtási tanszék vezetője is egyben – utóbbi tanszéket immár húsz esztendeje vezeti.

Mielőtt a büntetés-végrehajtás tudományos részével kezdett foglalkozni, a Budapesti Fegyház és Börtönben fegyőrként ismerkedett a hivatással. Felesége, két felnőtt lánya és két unokája van.