Kiváló világbajnoki hokis hétvége volt ismét a jégcsarnokban

Hiába nevében világbajnokság, ezen az eseményen legkevésbé az eredmény volt fontos, a lényeg az önfeledt játékról szólt.

A torna kitalálója, főszervezője, Vladimír Babic, a Dunaújvárosi Acélbikák utánpótlásedzője a „világbajnokság” lényegét köszöntőjében nagyon jól foglalta össze.

„Sok éves tapasztalatommal a hátam mögött azt mondhatom a szülőknek, élvezzenek minden pillanatot a jégpálya mellett is a gyerekekkel, mert ezek a legszebb jégkorongos évek. Egy dolgot szeretnék hangsúlyozni: ezen a hét végén mindenki nyertes és mindenki győztes. Sokszor azok a hősök, akik az egész napot végig küzdik, ezt soha sem szabad elfelejteni.”

És tényleg egész napos küzdésről volt szó. Szombaton reggel fél kilenctől délután ötig, majd vasárnap nyolc órától este hétig érték egymást a mérkőzések.

A torna lényege: a magyar klubokból, ezúttal negyvennégyből, elméletben összeállítanak tizenhat top divíziós válogatott csapatot. Az edzők erősorrendet állítanak fel a játékosok között, és így alakítják ki a különböző „nemzetek” együtteseit. Egy-egy alakulatban a legerősebb és a leggyengébb magyar csapatok játékosai is bizonyítási lehetőséget kaptak. A Dunaújvárosi Acélbikákat huszonegy játékos és három edző képviselte a tornán.

Az U9-seknél Kanada, az U10-seknél Norvégia nyert.

A jégkorong mellett rengeteg kísérőprogram volt, nagy sikert aratott a dobosokból álló együttes, amely körbejárta a jégcsarnokot. De felszerelést lehetett vásárolni, mézkiállítás és -vásár volt, korcsolyát lehetett éleztetni, hogy csak néhány dolgot említsünk meg.

Vladimír Babic így foglalta össze a hét vége tapasztalatait: – Nem volt semmi negatív vissz­hang, egyre többet kell dolgoznunk, mivel egyre népszerűbb a torna. Mindent meg is teszünk majd a jövőben, hogy minél többen akarjanak Dunaújvárosban jégkorongozni ezen az eseményen. Ami még fontos, ismét bizonyítottuk, hogy Dunaújváros a magyar jégkorong egyik központja, huszonhárom játékossal, a szervezéssel, a rendezéssel vettünk részt az eseményen. Nagyon köszönöm minden kollégámnak a segítségét, mert nélkülük nem lett volna ilyen eredményes, jó hangulatú a torna. Hogy milyen népszerű és remek a kezdeményezés, azt talán az bizonyítja a legjobban, hogy a torna támogatói úgymond kinőtték Dunaújvárost, ezért az U12-es korosztály „világbajnoksága” Budapesten lesz. De az ötlet és a központ a miénk: vagyis Dunaújvárosé.

Ami egy ilyen remek tornából megmarad az utókornak: – Minden csapatról és minden játékosról készült fotó. A hangulatról sokat mond, amikor az egyik alakulatot fotózták, mondta a mester, a kicsik jöjjenek előre, ekkor spontán megszólalt a csapat: „kicsi vagyok én, majd megnövök én!” De az még aranyosabb volt, amikor a fotós mondta a piciknek, csíííz, és ugyancsak spontán, vigyorgó arccal harsányan kiáltották: „jégkorong”. Egyébként ez a „svájci” társaság volt.

Az ország egyik legnépszerűbb utánpótlástornája természetesen a jövőben is visszatér majd Dunaújvárosba.