Négy évtized után visszatértek a kérészek a Dunára

Minden nyáron júniusban illetve júliusban figyelhető meg a Tisza virágzása. Ekkor a kérészek, vagy közismertebb nevükön a tiszavirágok rajzanak a víz felszíne felett napnyugtakor, hogy rövid felnőtt életüket egy utolsó násszal koronázzák meg, aztán dicsőséges halált haljanak a szerelem zászlaja alatt. A látvány kirándulók ezreit vonzza évről évre a folyó partjára, hiszen ez a jelenség kifejezetten a Tisza sajátja.

Van azonban a kérészeknek egy kisebb méretű rokona, ő a dunavirág. Ezek a rovarok már jó ideje nem tisztelték meg a Dunát, azonban idén visszatértek, közel négy évtizedes csend után. A rajzó szárnyasok hasonlóan megidéző látványt nyújtanak, mint tiszai társaik, ám okoznak némi bosszúságot is a kikötőkben veszteglő hajók fedélzetére tapadva. Számos vízi jármű fedélzetét csúfítják el a kérésztetemek idén. Ezért viszont a fényszennyezés a felelős, ugyanis a lámpák mesterséges fénye tucatszám irtja a kérészeket, pedig amellett, hogy ritkák, védettek is.

A dunavirág természetvédelmi értéke tízezer forint, így a mesterséges világítás jelentős természetvédelmi károkat is okoz. Működhet az MTA ÖK Duna-kutató Intézetének és az ELTE Környezetoptikai Laboratóriumának ötlete, amely szerint fénysorompókkal terelnék el a kérésznőstényeket a mesterséges fényektől, így azok nem a lámpák körül repkednének, mert nem csábítanák magukhoz az utódlásért felelős egyedeket, hanem nyugodt nyugodt párzásuk biztosíthatná az újabb kérészgeneráció létrejöttét.

A kérészek megjelenése arra is utal, hogy a Duna vízminősége javult, mert egyébként nem látogatnák a folyót a rovarok. Az augusztus során esténként el lehet kapni a páratlan jelenséget a dunai kikötők mentén.