Igazi halországgá változott Kisapostag egy teljes napra

Minden helyszínen akadt dolga Nagy Attilának, Kisapostag polgármesterének nagyon mozgalmas volt a szombati napja. Elsőként a főzőverseny előkészítésére, a rajtra kellett figyelnie, majd rövid idő múlva már a snecifogóversenyen találkoztunk vele. Annak végeztével már a szakácstudományát kamatoztatta, majd türelmesen adagolta a sorban állóknak az aznap is sikeres főztjét.

A snecifogás után a halfőző tudományát kamatoztatta a polgármester

– A déli időszakban már mint „közösségi halfőző” szerepeltem. Személyemben ugyan a polgármester is ideérkezett, de bevállaltam, hogy ezen a napon a kisapostagi nyugdíjasoknak, és a meghívott vendégeknek is én készítettem a halászlét. Sok versenyt megjártam, rangos díjakat is nyertem, amire büszke is vagyok. Hazai pályán viszont nem méretem meg magamat. Az elkészült ételek jó részét magam is megkóstoltam és a zsűrivel is beszélgettem, ezért én is elmondhatom, hogy ma egy színvonalas versenyen nagyon jól dolgoztak a csapatok a kondérok mellett. Nem lehet megmondani, hogy van-e a településünknek speciális, rá jellemző halászlékészítési módja. Az viszont biztos, hogy minden háznál remek ételeket készítenek.

Gyerekként Nagy Attila is lelkes sneciző volt. Most csak fel kellett eleveníteni az ismereteket.

– Nagyon jó tapasztalataim vannak a snecifogóversenyünkről is. Főleg a gyerekek meghatározó, jó élményeket szerezhettek, amik jó hatással lehetnek az egész életükre, mert közelebb kerülhet hozzájuk a természet – mondta el a polgármester.

A papa és az unokája

Márkl János és Balázs, vagyis a papa és az unokája közösen próbálták ki a horgásztudományukat. Mit mondjunk? Még van mit csiszolni rajta, de jókedvűen telt az idejük. Márkli János ma a nagyfiú keze alá dolgozott.

– Az unokámat kísértem le ide a Duna-partra, és most nálunk ma, ő a Nagy Horgász! Egy kicsit felügyelem a tevékenységét, és megpróbálok neki segíteni. Az én horgász-szakértelmem nagyon csekély, viszont lelkes vagyok, és élvezem, amikor valakinek sikerül halat fognia. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó élmény mindenkinek, aki részt vesz ezen a rendezvényen.

– Márkli Balázs vagyok, a Dózsa György Általános Iskolába járok. Az én sportom a röplabda. Sajnos nem valami jó a horgászeredményem, mivel eddig csak egy került a horgomra. Nem adom fel, mert én is sokat szeretnék fogni. Még nem szerettem meg a pecázást, de ki akartam próbálni.

A faliújság volt az oka

– Zalán Szintia vagyok, és a gyerekek között én lettem az első. Tizenkét éves vagyok, és Székesfehérvárra a Vasvári Pál Általános Iskolába járok. A horgásztáborral már voltunk itt, de önállóan most először próbáltam ki a tudásomat a kisapostagi Duna-parton. Húszat sikerült kifognom. Nagyon tetszik ez a sportág. Az egyik nyári horgásztáborba találtam meg magamnak. Örülök, hogy a szüleim elengedtek oda, és ha ráérnek, minden versenyhelyszínre elvisznek, hogy indulhassak azokon.

Családi összefogással

Németh Attila és Németh Péter a harmadik helyet szerezték meg a halászléfőző versenyen. Az utóbbi barátunktól ezt hallottuk.

– Családi vállalkozásként, Attilával, a bátyámmal indultunk a versenyen. Segítőnk Árvai Ákos és Kovács Józsi volt. Csak a profi teljesítményt fogadtunk el tőlük. Mindenkinek megvolt a feladata. A hal megfogása, előkészítése, a logisztika külön pálya, hiszen sokféle eszközt hoztunk, és egy komoly bázist építettünk fel itt a helyszínen.

A klasszikus módszert választottunk, fával tüzeltünk. Ebből nem engedtünk. Hát nem az az igazi?! Ez a finomság, pontyból, harcsából és kárászból készült. A filézést a Márió végezte, itt a helyszínen. Nézd meg az adagot, emberes, nyugodtan jöhettek a vendégeink!

Az első helyezett

A halászléfőzők első helyét Daróczi Gábor szerezte meg, aki a következőket mondta el lapunknak:

– A mai nevünk: Daró Gumi Team. Én voltam a séf és igyekeztem minden fontos dologra alaposan odafigyelni. Igazi titkokat nem mondhatok, de azt vallom, hogy a legfontosabb a kifogástalan friss hal, amit a venyimi tóból fogtak nekem. Ponty, harcsa gerinc és fej adták meg ezt a finom ízét. Az egész főzési folyamatot itt csináltuk végig. Egy jó kis bográccsal készítettünk, körülbelül tizenöt vendégnek jut belőle! Az asztalunkhoz ülők mindegyikének a reakciójára figyelek, mert fontos nekem, hogy valóban ízlett-e nekik a főztöm. Türelmes ember vagyok meghallgattam a kritikákat is. Örömmel készítettem, szeretném, ha úgy is fogyasztanák el.