Hogyan kezeljük az internetes zaklatást

Azt hinnénk, a digitális generáció gyermekei számára az internet világa a lehető legotthonosabb terep, holott közel sem érezhetik magukat olyan biztonságban a fiatalok az online térben, mint amilyen lazasággal kezelik saját, internetes tartalmaikat.

A zaklatásnak számos formája lehet, amely problémakörével valamennyi szinten foglalkoznak az oktatási intézmények, a szülők és a hivatalos szervezetek is.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2011 óta működtet egy online jogsegélyszolgálatot, az Internet Hotline-t, ahova fennállása óta több mint négyezer segélykérés érkezett az online bullying (azaz internetes zaklatás) áldozataitól. Az NMHH legújabb kampányában a fiatalok által is használt és közkedvelt emodzsik nyújtotta lehetőséget ragadta meg, és az apró ikonokat beemelte kampányanyagába is. A kezdeményezés sikeresnek tűnhet, hiszen az ifjú generáció nyelvén és az ő vizuális kommunikációs eszközeiket használva röviden, tömören és lényegre törően hívja fel a figyelmet arra, mekkora különbség van az ártalmatlannak tűnő szívecske emotikon használatában, ha azt mi küldjük a szerelmünknek, vagy ha valaki feltöri a profilunkat, és a mi nevünkben küldi tovább egy másik személynek. A hotline munkatársai közreműködnek abban, hogy a jogsértő tartalmakat eltávolítsák az adott felületről, ezzel kimentve az áldozatokat a kínos szituációkból. Az eddigi tapasztalatok alapján a magyar média- és tárhelyszolgáltatók kifejezetten együttműködőek az ilyen folyamatokban.

Az NMHH továbbá egy kérdőíves, személyes interjún alapuló kutatást is végzett, amelyben 2000, 7–16 éves gyermeket és a szülőket is megkérdezték az online zaklatás témájában.

A felmérésből kiderült, hogy leginkább a 15- 16 éves lányok vannak kitéve a zaklatásnak, viszont a megkérdezettek negyede találkozott már közvetlenül gyűlöletkeltő tartalmakkal internetezés során. A kutatás arra is fény derített, hogy mi mindent osztanak meg magukról a kamaszok. Kiderült, hogy az említett 15- 16 évesek legalább négy magánjellegű információt tesznek nyilvánossá közösségi adatlapjukon. Az Online parák kampány a zaklatás, a megfélemlítés és az uszítás nagyon is aktuális és valós jelenségére próbálja felhívni az internethasználók figyelmét.

Az internetes zaklatás az osztálytermi apróbb-cseprőbb viták elfajulásától egészen a becsületsértésekig, a szexuális abúzusig, sőt akár mentális megbetegedésekig vagy akár öngyilkosságig is fajulhat.

A mindössze egyórás, egy kamasz lány szobájában játszódó Az internetes zaklató című film kiválóan mutatja be, hogyan lehet eljutni az egyszerű, kamaszcsínyként induló, egymás felhasználónevével történő írogatástól a teljes lelki összeomlásig és rettegésig. A film roppant tanulságos, és nem egyedi esetet mutat be, akár valós történéseken is alapulhatott volna. A közelmúltban nagy port kavaró Kék bálna nevű internetes „játék” pontosan a naiv és meggondolatlan netező fiatalokat célozta meg, és könyörtelen feladatokat osztott a résztvevőknek. Egyes statisztikák szerint a kék bálna 130 tinédzser öngyilkosságát okozta, mert a végső feladatok egészen és szó szerint a saját életük eldobására szólította fel a fiatalokat.

Most újabb veszély fenyeget, ezúttal egy rémséges kitalált figura, a Momo.

A horrorisztikusra kreált lény egy online üzenetváltó programba épül be, és torz arcáról képeket, fenyegető üzeneteket, ijesztő hangfelvételeket és horrorisztikus videókat küldözget áldozatának. Momónak egyelőre egyetlen öngyilkosságot tulajdonítanak, és a rém mögött álló valódi felhasználó kilétére még nem derült fény.

A fenti két eset radikális szélsőségeket mutat be, ugyanakkor a zaklatás valamely formájának bármely óvatlan tinédzser és felnőtt a részese lehet, aki nincs tisztában azzal, hogy milyen szándékú lehet az online csevegőtárs, vagy melyek azok az információk, amelyek még kockázat nélkül, nyugodt szívvel publikálhatók a neten. Ami ugyanis egyszer felkerül, az fent is marad, véglegesen törlés után sem tűnik el a világhálóról. Ha viszont már megtörtént a baj: www.nmhh.hu/para.