Mit hoz az eszeveszett forróság?

Ez viszont már több mint bosszantó.

Nálunk azonfelül, hogy hetek óta izzadunk, és hogy extrém alacsonyan áll a Duna vízszintje, nagy probléma egyelőre nincs, vagy legalábbis nem fogjuk megélni, csak az utánunk születő második, harmadik generáció. Az armageddon nem is tőlünk indul, hanem a sarkvidékről, hiszen nemcsak itt van kánikula, hanem ott is.

Nagyjából száz évvel ezelőtt kezdett el olvadni az örök hó és jég birodalma, mostanra pedig ott tartunk, hogy van olyan tél, amikor a normálisnak nevezhető –20 Celsius-fokos átlaghőmérséklethez képest igen enyhe –10- et mértek, sőt, idén akadt olyan nap, amikor egyszerűen nem esett fagypont alá a hőmérséklet.

A szinte pulóveres telek értelemszerűen a jég olvadásához vezetnek, ám e mögött több van, mint hogy csökken a sarkvidéki állatok életterülete, illetve azok túlélési esélye. A jég olyan dolgokat őriz, illetve konzervál akár több száz éve, amelyek nagyon is jó helyen voltak ott lenn a mélyben, és semmiképp sem szeretnénk szembenézni velük.

Mindamellett az olvadással a globális felmelegedést okozó üvegházgázokból is egyre több kerül a légkörbe, ami tovább fogja gyorsítani a folyamatot.

A huszadik század elején pusztító lépfenejárványban elpusztult szarvasok tetemei közül az olvadás következtében pár a felszínre került, és sajnos ezek még mindig fertőznek: Oroszországban egy halálos áldozatot követelt a lépfene, többen pedig megbetegedtek tőle.

A sarkkörön valaha pusztító vírusok lehetséges terjedésének magyarázata nagyon egyszerű.

Tekintettel arra, hogy a fagyos föld nagyon nehezen mozgatható, ezért az állati tetemeket és holttesteket a felszín közelében temették el. Mivel a BBC forrásai szerint a felmelegedés a sarkkörön háromszor gyorsabban történik, mint a föld bármely más pontján, így ezek könnyedén és záros határidőn belül felszínre kerülhetnek. Mivel a hidegtől nem bomlottak le, ezek továbbra sem csupán üres csontvázak, hanem a kórokozókat továbbra is hordozó múmiák.

A lépfenén túl tehát jöhet még bubópestis és antraxvírus is vagy más, kihaltnak hitt szörnyűség. Ilyen lehet még a 19. századi himlőjárványok feltámadása is Szibéria környékén, ahol a betegség az akkori lakosság 40 százalékát követelte. A permafroszt, azaz az állandóan fagyott talaj olvadása nem számít kirívó dolognak, a mértéke viszont igen, és félő, hogy ez a réteg gyakorlatilag el fog tűnni, szabadon engedve mindazt, amit normális körülmények között évszázadokon keresztül rejtegetett.