Nemcsak a húsz éveseké – nyugdíjas olimpiát tartottak Daruszentmiklóson

Ezen az „olimpián” nincsenek embert próbáló fizikai számok, de egy kis mozgásra mindenkit belendítettek. A lelkük lett igazán felfrissítve, amit a résztvevők évről évre szívesen vállalnak ezen az eseményen. A résztvevők Baracsról, Dunaújvárosból, Előszállásról, Mezőfalváról, és új belépőként Paksról érkeztek.

Gondfelejtő derűs napunk volt

Hornok Gergely a rendezvény főszervezője az előkészületek miatt már jó ideje versenylázban égett, de a legnagyobb izgalmakat a már péntek estétől ömlő hatalmas eső jelentette a számára. Mindenki szerencséjére a házigazda rendezőcsapattal karöltve mégsem halasztottak.

– Folyamatosan hívtak a jelentkezők, hogy mi lesz a versennyel?! Azt kértük tőlük, hogy ne felejtsék otthon magukat, hanem mindenképpen jöjjenek. Ugyan reggel még nálunk is szakadt az eső, de abban bíztunk, hogy mivel késő este kezdte, csak elfogy a készlete a délelőttre! Jól tippeltünk, mert tíz óra körül kisütött a nap. Nem is csoda, hogy egy nagyon vidám esemény kerekedett belőle.

A hagyományaink szerint vigyáztunk az indulók fizikumára, pláne a testi épségükre, ezért kerültük a nehéz és főleg a veszélyes feladatok kitűzését. Helyettük komoly próbát biztosítottunk a szellemi frissesség és az ügyesség bizonyítására. Öt állomáson vártuk a próbatételre a hat falu képviselőit. Különböző teszek és játékos feladványok követték egymást.

Nekem is volt egy állomásom, ahol karaoke próba várt rájuk. Ma a régi sanzonok, illetve az Illés együttes dalai voltak a legnépszerűbbek, azokat választották és énekelték a legszívesebben. Jókedvűen és színvonalasan teljesítették a feladatukat.

Fizikai teljesítményt az íjászat és a palacsintasütő-verseny jelentett. Ez utóbbi is izgalmas feladvány volt, hiszen a kiírás szerint tíz perc alatt kellett a lehető legtöbbet készíteni belőle. A feladatot két versenyző egy-egy sütő használatával teljesíthette. A közös teljesítményük hozta meg a számukra a sikert ebben a versenyszámban. A mai rekord harminckét darab lett. A finomságokat szerencsére a mezőny azon nyomban elfogyasztotta.

A versenyszámok délelőtt leperegtek, délutánra már a jókedvű beszélgetések és a nótázás ideje jött el. A búcsúzás időpontját az autóbusz délutáni indulásának az időpontjához igazítottuk.

Nagy örömömre az idei is egy sikeres rendezvény volt, ahol mindenki jól érezte magát, és azt gondolom, hogy szép emlékekkel távoznak Daruszentmiklósról. Az volt a célunk, hogy a jókedv övezze a délutáni órákat is. Az biztos, hogy a mai napon nem arról beszélgettek, hogy mi történt az orvosi rendelőkben. Legalább ennyi időre mindenki elfelejtette a hétköznapok gondjait és az esetleges betegségeket is!

A vendégvárók

Különleges egy hely Daruszentmiklós. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy ha ott szabadidejében összejön tíz ember, akkor majdnem biztos, hogy közülük valaki egyszer csak előkap egy bográcsot. Nem lakomákat akarnak ők rendezni, hanem jó szívvel, egyszerűen még kellemesebbé teszik a találkozásaikat. Berg Lászlóné Marika így éli meg a hasonló eseményeket.

– Úgy érzem, hogy mi jó vendéglátók vagyunk, mindig szívesen fogadjuk az ilyen és a hasonló ünnepi alkal­­makkor hozzánk érkezőket. Ez egy hagyományunk, amit az itt élő régi lakosok még szívesen megtartanak. A fiatalokat sajnos már nagyon nehéz bevonni a hasonló programokba.

A mai napra érkezőket nem kellett bátorítani, mert szerencsére ők, mivel már látták, hogy szívesen fogadjuk őket, úgy jöttek ide, mintha haza érkeztek volna. Erre mi büszkék vagyunk. Az első alkalommal érkezőket és a visszatérőket is barátsággal fogadjuk, és finom ételekkel kínáljuk. Én a hétköznapjaimban, az elesettekkel is megértő vagyok.

A nagy eső miatt izgalmasan kezdődött a napunk. Nagyon gondolkodtunk, hogy mihez is kezdjünk. Mire mindent kipakoltunk az itteni főzőhelyünkre, a legerősebben kezdett zuhogni. Mégis nekiálltunk, mert alaposan felkészültünk rá, és azt gondoltuk, hogy legrosszabb esetben, ha nem jönnének meg a vendégek, majd meghirdetjük a faluban, és kiosztjuk nekik az ételünket. Szerencsére majdnem mindenki megérkezett! Az „olimpián” nem vettünk részt, mert mi az ebéddel voltunk elfoglalva, ezért az idővel futottuk a versenyt! – tette hozzá mosolyogva. – Amit láttunk, és amit meséltek róla, abból azt gondolom, hogy az is jól sikerült.

A huszárgulyás

Ilyet még biztosan nem ettél, pedig ez is nagyon finom! Mindenfélét rakunk bele, attól lesz nagyon különleges. A sertéslapockát pörköltszerűen, szalonnával és füstölt kolbásszal tesszük fel. Borsót, babot, krumplit és mindenféle levesbe való zöldséget is rakunk bele. És persze csipetkét! Mondjam azt, hogy ez egy jó kis laktató étel?! Sajnálhatod, hogy lemaradtál róla.

Rímbe szedi a vidám történeteket

Klippel János a paksi delegációval érkezett. Egészen a nyugdíjas koráig becsülettel végigdolgozta a kőműves szakmát, majd régi kedvteléséhez a költészethez fordult. Verseket ír, mondhatjuk, alanyi költővé változott. Ez alkalommal is ezekkel szórakoztatta (a szervezők nem hoztak neki össze egy egyedi kategóriát) még jobb kedvre hangolta a nyugdíjas „olimpiára” érkezetteket.

– Ez nálam egy gyerekkori indíttatás, hiszen a nagyanyám is írt verseket. Mellette két unokatestvérem, Acsádi Rozália, akinek eddig 14 kötete jelent meg, és Oláh Zoltán is költő volt, de ő már három éve eltávozott közülünk.

Megjelent az első kötetem és a másodikra is már százötven vár a sorára. Ma hajnalban is írtam kettőt, amiket egy tegnapi harmonikaverseny ihletett meg. Általában vidám, humoros témájúakat az életről, és szép szerelmes verseket írok. Egy rövidet, kivédhetetlenül rám is bízott:

„Mikor megnősültem, én is anyóséknál laktam,

az első szelet kenyeret mindig csak én kaptam.

Büszke voltam, hittem, hogy a rangom szerint jár az,

pedig azért adta, mert az első szelet száraz!”

Ezt a napot, amíg élek, nem felejtem el!

Szabó Terézia az aranyérmes Pentelei Kéknefelejcs Népdalkörrel érkezett.

– Kellemes napunk volt, szívesen fogadtak bennünket. Még délutánra is megmaradt a nótás kedvünk. Egészen fiatal helyi lányok és egy másik népdalkör tagja is csatlakozott hozzánk. Sok olyan éneket ismertek, amit mi, ezért könnyen ment a közös dalolás. Ez a nap még a kórusgyakorlásnak is kiváló lett, hiszen nemsokára egy újabb versenyen indulunk.

Az éneklést kiskoromban kezdtem. Halászcsaládból származok. A nagyapám már négyéves koromban magával vitt a csónakján a mostani szabadstrandnál, amit akkor Dög-Dunának neveztünk. Édesapám belehajtott a vízbe, a lovak ittak, a kocsikerék ázott, mi pedig úsztunk egyet. Közben sokat énekeltünk.

A mai reggel az időjárás miatt, nekünk is izgalmas volt, de amikor fölhívtam a Gergőt, a főrendezőt, ő megnyugtatott bennünket, és útnak indultunk. Nem bántuk meg, mert jó program és kellemes társaság fogadott bennünket. Ezt a napot, amíg élek, nem felejtem el, pedig három feladatot is elrontottunk. Nem baj, mert minden jó, ha a vége jó, és hallhatod, most a végén is énekszóval vagyunk!