Véglegesen 2000. december 15-én állították le az atomerőmű utolsó blokkját is

Abban az időben a csernobili atomerőmű volt a legnagyobb a világon. A szovjet hadsereg egy stratégiai katonai programnak szánta. A tényleges balesetet több tényező véletlen egybeesése okozta. Amellett, hogy a reaktor nem rendelkezett korszerű biztonsági rendszerrel, az automatizálás is alacsony szintű volt. Április 26. végzetes éjszakáján egy kísérlet folyt, amelynek meg kellett volna vizsgálni a turbógenerátor egység inerciális tartományát. A túlforrósodó üzemanyag okozta a generátor felszínének megsemmisülését. Helyi idő szerint 1:24-kor – 40-60 másodperccel a kísérlet megkezdése után – két hatalmas robbanás történt.

A korszaknak megfelelően a hatóságok titkolták a baleset tényét, és ha a széljárás nem fordul meg, és a radioaktív sugárzást nem észlelik Skandináviában, talán ma sem tudjuk, mi is történt Csernobilban.

Magyar nyelven első ízben április 28-án 21 órakor Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője, a BBC híre alapján jelentette be a katasztrófát. Talán mondani sem kell, nem dicsérték meg ezért. Annyira nem, hogy a hírt később letiltotta a rádió vezetése, Bedő pedig fegyelmit kapott.

Még április 29-én sem Csernobil szerepelt a címlapokon, hanem a készülődés a május 1-jei felvonulásra. A Népszabadság a második oldalon hozott egy rövidke hírt, amelyben csak a szerencsétlenség ténye szerepelt, és annyi, hogy a Szovjetunióban ez volt az első ilyen baleset. Másnap Marjai József miniszterelnök-helyettes vezetésével létrejött egy rendkívüli kormánybizottság, amelynek feladata a katasztrófáról szóló tájékoztatás irányítása volt. Innentől kezdve a lapok rendszeresen cikkeztek Csernobilról, de továbbra sem fő hírként kezelték.

De mi is történt Csernobilban?

A csernobili robbanás a radioaktív anyagokat 1,5 kilométer magasságba emelte a levegőben. Ebben a tengerszint feletti magasságban a délkeleti szél a radioaktív felhőt egészen Skandináviáig vitte. A felhő elrepült Skandinávia fölött, majd újra Ukrajna felé fordult. A baleset napján a szél irányt változtatott nyugat felé. A második szennyezett felhő így repült Lengyelországon keresztül Csehszlovákiába és tovább Ausztriába, ott pedig az Alpoktól visszaütközve visszarepült Lengyelországba. A szennyezett felhők körülrepülték a világot.

A leginkább érintett területek Ukrajna és Fehéroroszország voltak, amelyek úgy határoztak, hogy országaik egyes részeit örökre evakuálják, mert a szennyeződés tönkretette a környezetet.

A csernobili katasztrófa áldozatainak pontos száma nem ismert. Hivatalosan a csernobili tragédia mintegy 600 ezer ember életét érintette.

Magyarországon az 1986-ban kapott többletdózis 0,2 mSv volt (összehasonlításul: a háttérdózis átlagosan 3 mSv/év). A balesetet követő magyarországi sugárterhelés fele a táplálékkal a lakosság szervezetébe került. Sajnos még most is találhatóak radioaktív helyek Csernobilban, habár a jelenlegi sugárzási szint csak töredéke az 1986-osnak. A radioaktív izotópok nagy része mélyebbre süllyedt a talajban, és minden évben körülbelül egy centiméterrel kerül mélyebbre. A sugárzás és intenzitása Csernobilban ma már nem veszélyes az emberi szervezet számára.

Forrás: chernobylwel.com, hu.wikipedai.org

Pripjaty, a szellemváros

Pripjaty a szovjet kormány mintavárosa volt, amit 1970-ben építettek az atomerőmű dolgozói számára, mindössze három kilométerre az erőműtől. A baleset idején a város lakosainak átlag-

életkora mindössze 25 év volt. Az állami tisztviselők a baleset utáni napon még mindig nem figyelmeztették az 50 ezer lakost a radioaktív szennyezés veszélyéről és jódpirulákat sem biztosítottak nekik, amik segítettek volna a sugárzás ellen. Az erőmű baleset miatti sugárzásszintje meghaladta a természetes szint ezerszeresét. Pripjaty evakuálása másnap történt meg – 1986. április 27. délutánján. A kitelepítéskor a lakosok csak a szükséges dolgaikat vihették magukkal, azzal a tudattal, hogy három nap múlva visszatérhetnek. A szervek ezt az információt tették közzé, hogy elkerüljék a pánikot és azért, hogy az emberek ne vigyenek túl sok poggyászt magukkal. Később a hatóságok úgy döntöttek, a városnak örökre üresnek kell maradnia. Az evakuáláskor a nőket és gyerekeket mentették először, de a Szovjetunió e része a buszok súlyos hiányával küszködött. Így a buszoknak az ország más részeiről kellett jönniük, hogy evakuálják Pripjaty mind az 50 ezer lakosát. A buszok sora 20 kilométer hosszú volt, ami azt jelenti, hogy amikor az első busz elhagyta Pripjatyot, az utolsó busz még nem is látta az erőmű kéményeit a távolból. Kevesebb, mint három óra alatt a város kiürült, és így is marad örökre.